Nyugat-Balkánon a helyzet változatlan

Annalena Baerbock német külügyminiszter nem tartozik a balkáni dolgokban tapasztalt politikusok közé. De a berlini kormány egyetlen olyan tagja, aki nő, zöldpárti és Brandenburg tartományból származik, tehát érzékeli a keleti gondolkodásmódot. El lehetne képzelni, milyen gondolatok ütköznek a fejében, ha egy Aleksandar Vučić szerb államfővel tartott közös sajtótájékoztatón kijelenti, hogy Németország támogatja Szerbia uniós törekvéseit.

„Az uniós csatlakozás azt is jelenti, hogy készen állnak összehangolni állásfoglalásukat az Európai Unióéval“, mondta Baerbock. Kiemelte, Szerbia az ENSZ Közgyűlésén egyetértett abban, hogy elítélendő Oroszország támadása Ukrajna ellen. De ugyanakkor a belgrádi vezetés közölte: nem tud csatlakozni az Oroszország elleni szankciókhoz. Ami azt is jelenti, hogy az Air Serbia kiskaput nyit Oroszország számára a légtérzárlatok alól.

Szerbia oroszbarát érzelmei – és még inkább Milorad Dodik, a boszniai szerbek populista vezetője – az okai annak, hogy az EU-ban nem mindenki olyan optimista, mint Baerbock asszony. Március elején a Die Welt nevü német napilap két részletet egyengetett egymáshoz. Egyrészt a NATO 1000 fős „harci csoportot” hoz létre Romániában, másrészt az EU és a NATO 500 katonával 1100 főre növelte a boszniai békefenntartók (EUFOR) létszámát. Állitólag „nem közvetlenül az ukrán háború, hanem a biztonsági helyzet általános romlása“ váltotta ki a döntést, „különös tekintettel a boszniai Szerb Köztársaságban, Montenegróban és Szerbiában növekvő orosz befolyásra, valamint a Banja Luka részéről tapasztalható már-már szakadár törekvésekre“.

Dodik nem csak elutasítja, „hogy az oroszokat – legyenek bárhol is – üldöztetésnek tegyük ki, mint ahogyan a Nyugat teszi ezt velük, a maga fasiszta módján, amikor elkobozza az emberek vagyonát, és üldöz mindenkit, aki orosz, még az óvodás gyerekeket is“. A szerb vezető tudatosan élezi a két entitásból – Bosznia-hercegovinai Föderáció és Szerb Köztársaság – álló Bosznia ellentéteit és rendszeresen elutasítja a nemzetközi közösség egymást váltó főképviselőinek előírásait.

Ha az EU-tól függne, legalábbis pénzügyileg mindent megtenne a nyugat-balkáni bővítés érdekében. Brüsszel legutóbb 3,2 milliárd eurós beruházási csomagot mutatott be a közlekedést, digitális összeköttetést, klímavédelmet és energiaellátást biztosító huszonegy kezdeményezés támogatására. Ez a csomag várhatóan mintegy 30 milliárd eurónyi befektetést mozgósít majd a térségben. A közlemény Várhelyi Olivér szomszédságpolitikai és bővítési biztost idézte, aki szerint az EU felgyorsítja a Nyugat-Balkánra vonatkozó gazdasági és beruházási terv megvalósítását, megkönnyítve ezzel a régió uniós integrációját.

De a magyar biztos pontosan tudja: „Bosznia-Hercegovina nem lépett előre a csatlakozáshoz szükséges reformprogramok 14 kijelölt prioritásának megvalósításában, ehelyett az országban növekszik a politikai megosztottság, amelyet többek között súlyosbít az állami intézmények bojkottálása is a boszniai szerbek részéről.“ Ugyanakkor Várhelyi felhívta a figyelmet arra, hogy a boszniai szövetségi intézményrendszer folytatólagos bojkottja veszélyeztetheti az országnak szánt uniós támogatások kifizetését.

A magyar kormány továbbra is támogatja Dodikot. Orbán Viktor miniszterelnök német újságíró kérdésére azt válaszolta, mert „Bosznia lényegében a szomszédunk. Amikor a jugoszláv háború volt, akkor tízezrével jöttek át nemcsak szerbek, hanem bosnyákok is meg horvátok is onnan. Tehát ha egy konfliktus ott kialakul, az másnap reggel azonnal érezteti a hatását Magyarország területén“. Szerinte „a Balkánt nem lehet stabilizálni Bosznia-Hercegovina nélkül. Bosznia-Hercegovinát nem lehet stabilizálni a szerbeket megillető jogok helyreállítása nélkül. Ez a mi logikánk. A Balkánnak a kulcsa Szerbia, illetve a szerb nemzet“. Ezért Magyarország a Responsible Neighbourhood nevű program keretében százmillió euróval segíti a boszniai szerbeket. Vagyis Dodikot.

Erich Maria Remarque-kal szólva: A Nyugat-Balkánon a helyzet változatlan.

M. P.