Gecse Géza könyve 

Ha február 24-én Oroszország nem támadta volna meg szomszédját, szláv testvérországát, akkor is izgalmas olvasmány lenne a kárpátaljai hátterű, Leningrádban született történész-újságíró ez év szeptember 16-án bemutatott könyve. A Ludovíceumban, az új Nemzeti Közszolgálati Egyetemen Gulyás Gergely kancellária-miniszter és Varga Réka dékán mellett a jelen írás szerzője beszélgetett róla a nemrég elhunyt neves magyar-amerikai történész Lukács Jánosról elnevezett teremben.

A jelen kötet nem Oroszország utolsó évszázadának a tömör története, középpontjában az expanzió, a birodalomépítési politika vizsgálata áll. Kitűnik belőle, hogy a nagyorosz nacionalizmus, imperializmus ellen harcot hirdető Lenin csak intermezzo volt a Nagy Keleti Birodalom történetében, Rettegett Iván és Nagy Péter céljai most is élnek. Az egész munka ezt bizonyítja.

A moszkvai nagyfejedelemség terjeszkedésének velejárója volt a nem-orosz népek bekebelezése, ami a nemzeti ébredések korában erősödő feszültségekhez vezetett. A pánszlávizmus a lengyelek esetében hatástalan volt, de az iszlámot követő népek oroszosítása is reménytelennek bizonyult. A Japántól elszenvedett vereség (1905) forradalomhoz vezetett, ezt II. Miklós cár szerény engedményekkel próbálta leszerelni. A hatalom nélküli parlament, a duma viszont fórumot teremtett mind a nemzetiségek, mind az érdemi változást akaró ellenzéki pártok, köztük a radikális baloldal és jobboldal számára. Az I. világháború kitörésében letagadhatatlan az orosz befolyás kiterjesztésére törekvő politika felelőssége. Az „agyaglábú kolosszus” azonban belerokkant a háborúba. Az ezt lezáró breszti béke nyomán a hatalmat véres polgárháborúban megragadó bolsevikok sikerét nagyban előmozdította, hogy megtagadták a nacionalizmust és elismerték a népek önrendelkezésének a jogát. Ezt kihasználva a birodalom nyugati peremvidékén független államok alakultak. Nem sikerült ez az ukránoknak, a területük birtoklásáért folytatott küzdelem bemutatásának külön jelentőséget ad a napjainkban folyó orosz-ukrán konfliktus. Fontos és jól kimunkált a szovjetorosz politika döntő fordulata az 1920-as évek második felében: az antinacionalista és antiimperialista, világforradalmat terjesztő Lenin irányvonalát Sztálin a „szocializmus egy oroszágban” elv alapján a kommunistának álcázott nagyorosz nacionalizmusra cserélte, egyúttal bekapcsolódva az európai hatalmak rivalizálásába. Ennek része volt a régi bolsevikok, köztük kiemelten a nem-oroszok „likvidálása”, azaz meggyilkolása, és ide tartozik Trockij eltávolítása a vezetésből, majd az életből is. Sajátos jelenség, hogy a már 1934-ben elkezdődő sztálinista terror idején terjedt el a nyugati értelmiség egy része körében a szovjet rendszer teljesen alaptalan idealizálása. A szovjet kémmé váló „társutas” értelmiségiek nem egy esetben élethosszig tartó megtévesztése túlélte az 1936 után elhatalmasodó pereket és tömeges kivégzéseket. Ezek sem tántorították el őket vakhitüktől.

Gecse könyvének legfontosabb és legérdekesebb része a Szovjetunió szuperhatalommá válása és a birodalmi terjeszkedés összefüggéseinek az elemzése. Hogyan kebelezte be és lépte túl a pánszláv gondolatot Sztálin a II. világháborúban és utána, majd a szovjet birodalom és maga a Szovjetunió felbomlása hogyan élesztette föl az orosz nacionalizmust. Megismerhetjük az orosz emigrációk gondolkodásának az alakulását is, hogyan vált a kommunista rendszer néhány engesztelhetetlen ellenfele Sztálin csodálójává, majd – hazacsábítva – áldozatává. Belevágott a szerző az orosz – ukrán – belarusz nacionalizmus egymást hol erősítő, hol rivalizálásba, sőt fegyveres konfliktusba torkoló viszonyának az elemzésébe is – itt a végső szó kimondásától még messze állunk. Lengyelország után Ukrajna lett a második szláv állam, amely immunis a pánszláv ideológiával szemben. Úttörő és ezért is nagyon értékes a Putyin elnöksége idején az orosz külpolitikai gondolkodás alig ismert termékeinek, valamint a kortárs orosz irodalom és a politika viszonyának a bemutatása.

A szerző az indokolt szerény mértékben bocsátkozik bele a magyar-szovjet, illetve magyar–orosz viszony részleteibe. Kiemelem, hogy kizárólag a Szovjetunió határozott ellenállása hiúsította meg az 1947-es békeszerződésben a trianoni határok Magyarország javára történő némi korrekcióját. A nemzeti kisebbségek kérdését Sztálin, a „nemzetgyilkos” (Rober Conquest találó könyvcíme) kitelepítésükkel oldotta meg – ahol erre módja volt. Autonómiájukat - vagyis a lenini elvet – Sztálin formálissá tette, gyakorlatilag fölszámolta.

Egészében véve Gecse Géza munkája hézagpótló és gondolatban gazdag, eredeti szemléletű

írás.

Gecse Géza: Orosz nagyhatalmi politika 1905-2021. Budapest: Ludovika Egyetemi Kiadó. 366 pp.

Jeszenszky Géza