Őrvidék elvesztése, Burgenland születése, magyar szempontból
A budapesti Farkasréti temetőben, nem messze a főbejárattól szembetűnik egy szép síremlék. Rajta kőszobor, mely egy fiatal férfit ábrázol. Talapzatán latin nyelvű felirat: PRO INTEGRITATE. Alatta a név: Vámossy Tibor – elesett Nyugat-Magyarországért,1921.október 6.
Olvasom egy korabeli magyar újság mínuszos hírét: „Losonczy Antal és Vámossy Tibor hősi halált haltak Nyugat-Magyarországért. Sopronból jelentik: A Szárazvámnál táborozó fölkelőknek egy előretolt őrsét tegnap a lajtaújfalusi osztrák csapatoknak egy erősebb járőre megtámadta. Kemény harc után az osztrákokat visszavetették Lajtaújfalura. A harcban Losonczy Antal elesett, Vámossy Tibor pedig súlyos haslövést kapott. Vámossyt a soproni Erzsébet kórházba szállították, ahol tegnap délután meghalt.”
És egy másik mínuszos hír: Sopronból jelentik: Tegnap délután búcsúztatták Sopronban Vámossy Tibor fölkelőt impozáns részvét mellett. A koporsót hatalmas koszorúk és nemzeti szalagok borították. A hősi halált halt ifjúban Vámossy Zoltán egyetemi tanár fiát gyászolja. Ugyancsak tegnap volt a temetése Losonczy Antal fölkelőnek is Kismartonban. A gyászszertartáson az egész város közönsége képviselve volt. Mind a két elesett hős holttestét Budapestre szállítják, és itt helyezik örök nyugalomra.”
A Köztérkép internetes adatbázis ezt írja róla: „Vámossy Tibor síremléke a Farkasréti temető - kegyeletes megemlékezéseket kiváltó - katonasírjai közé tartozik. Vámossy Tibor (19 éves műegyetemista hallgató) 1921. október 6-án, a Rongyos Gárda harcosaként áldozta életét a Nyugat-Magyarországért vívott küzdelemben. A nyugat-magyarországi felkelés 1921. augusztus 28-tól október 13-ig tartott a mai Burgenland és Magyarország nyugati területén. Előzménye az volt, hogy a Párizs környéki békeszerződésekben Ausztriának ítélték Nyugat-Magyarországot, beleértve Sopront és környékét. Magyarországon felkelőcsoportok szerveződtek, amelyek felvették a harcot a bevonuló osztrák csendőrökkel. A felkelés után sikerült elérni, hogy Sopron és környéke népszavazás útján dönthessen hovatartozásáról. A felkelésben részt vevő (idealizmusuktól és hazaszeretetüktől vezérelt) gyerekkatonák önfeláldozó hősiességének is tulajdonítható, hogy legalább Sopron vidéke Magyarország része maradhatott.
A kőből faragott sírszobor izmos, harcot vállaló fiatalembert ábrázol: jobb kezével kardot markol, elernyedő bal kezéből (tan)könyv hullik a földre. Az erősen megrongálódott szoboralakot 2013-ban felújították.”
Mindez Gerald Schlag osztrák szerző Burgenland létrejötte 100 évvel ezelőtt című, a Bécsi Napló május-június számában megjelent cikkéről jutott eszembe. Vajon Vámossy Tibor „bandita” volt, vagy hazáját szerető, azért életét feláldozni is kész hős? Szinte jelképes jelentőségű, hogy halála éppen október 6-ra, az aradi vértanúk kivégzésének évfordulójára esett.
Természetes, hogy ezt az eseményt osztrák szemmel másként látják, mint Magyarországon. De a cikkben vitatható állítások is vannak. Azt sejteti, hogy a terület lakossága követelte, csatolják őket Ausztriához. Bizonyára voltak ilyenek is, de kétséges, hogy egy esetleges, egész Burgenlandban megrendezett népszavazás ilyen eredménnyel járt volna. Jól szemlélteti ezt a soproni népszavazás példája: az akkor túlnyomórészt német lakosságú város többsége Magyarország mellett állt ki. Hogy a békeszerződések, amelyekre a szerző hivatkozik, és amelyek eredményeként a terület Ausztriához került, igazságtalanok voltak, és egyáltalán nem tartották szem előtt a népek önrendelkezését és az etnikai elvet, az közismert. Magyarország akkori magyar népességének egyharmadát, több mint 3 millió embert veszített el. Ez fájóbb veszteség, mint a történelmi ország kétharmadának elcsatolása.
Magyarországnak semmilyen érdeke nem fűződött a háborúba való belépéshez, Tisza István miniszterelnök a végsőkig próbálta megakadályozni a háború kitörését. Ennek ellenére a magyar katona becsülettel helyt áll a frontokon, idegen, dinasztikus érdekek szolgálatában. Annál fájdalmasabb, hogy társországa, szövetségese, Ausztria is elcsatolt tőle egy területet.
A szerző elfelejtette megemlíteni, hogy Burgenland Ausztriának ítélése részben kárpótlás volt az elcsatolt Dél-Tirolért, miközben Magyarországot nem kárpótolták semmivel.
Mindazonáltal Burgenland elvesztését emésztette meg a magyar társadalom viszonylag a legkönnyebben. Ez az egyetlen elcsatolt terület, amelyet ma német nevén emlegetünk (akkoriban Nyugat-Magyarországnak hívták). Burgenlandban magyar szempontból nem volt totális a vereség, lehetett népszavazást tartani, és némi területi korrekciót is el lehetett érni. Mindazonáltal az etnikai elvet ott se tartották be: Felsőőr, Alsóőr, Őrisziget, Felsőpulya például túlnyomóan magyar lakosságú települések voltak, ennek ellenére Ausztriában maradtak.
T. Kovács Péter
