Ősbemutató Bécsben
koncert Pilinszky János születésének 100. évfordulójára
A bécsi Collegium Hungaricum volt egy szombat esti koncert házigazdája: FÉNYÚT - Pilinszky János megzenésített meséi alapján. A Collegium Pazmaneum és a Collegium Hungaricum összefogásában a meghívottak a nagy előadóteremben mutatták be a két magyar intézet együttes közönségének előadásukat, amely egyúttal annak ősbemutatója is volt.
A mesemondó színésznő Újhelyi Kinga; énekestársa Fehérváry Lilla, zenész társaik Ágoston Béla, Pusker János és a hangszerelésért is felelős Dargó Gergely; az animáció pedig Szabó Nyulász Melinda, Szarvas Ildikó és munkatársai kiváló munkájának bizonyítéka.
Fotó: Lengyel Ferenc
A november 13-i művészi est élményt nyújtó koncertje négy mesére épült, a költő négy „gyermekirodalmi” alkotására. Ötletgazdája a Jászai-díjas színművész, Újhelyi Annamária Kinga, aki jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia Kutatóintézetének ösztöndíjasa. Ebben az időszakban vállalkozott Pilinszky János meséinek művészi megzenésítésére, megvalósítva egy olyan szerencsésnek mondható lehetőséget, amelyben megelevenedhetett a Pilinszky megfogalmazásában ritkán megszólaló műfa,j a mese.
A nap születése, a Kalandozások a tükörben, az Aranymadár és az Ének a kőszívű királyról, Újhelyi Kinga „hangszerelésében” nemcsak zenével gazdagodott, hanem animációval is. A három műnem ölelésben bontakozott ki a négy történet gazdag és mélyen emberi tartalma. A nap születésének teremtéstörténete zenei értelemben a hang, a hangok születése is volt egyben. Amilyen lassan bontakozott ki hangvilága, ugyanolyan váratlanul ért véget... mintegy folytatást sugallva. Sámánisztikus volt, jellemezte az egyik látogató.
Fotó: Lengyel Ferenc
A Kalandozás a tükörben egy kisfiú beavatás története, de a felnőttéválás jelképes története is lehet, eseményközben folyamatosan feszegeti a reális-irreális közötti vékony határvonal kérdését. Különösen a magányba forduló fináléban, az egymástól elszakítottság (önmagunktól-elszakítottság?) átélésében hátat fordít a reménytadó népmesei hagyományvilágnak. Az előző, a feltámadó napfény meséje ellenpontjaként is felfogható.
Az Aranymadár klasszikus népmesei hagyományokra épülő beteljesülés-történetében Mihály és a sárkány harcában földerengett a Szent György-motívum. Az utolsónak maradt mese, az Ének a kőszívű királyról már a bűn-bűnhődés motívumára épült, az előadócsoport megfogalmazásában „a bibliai tékozló fiú történetére” alapszik.
Fotó: Lengyel Ferenc
Rajtuk keresztül elevenedik meg egy teljes emberöltő négy fontos állomása. A gyerek közönség a vidám vagy szomorú mozzanatokat, a felnőttek pedig az élet értelmére rákérdező költői szimbolikát választhatják. Az ajánló szavaiba fogózkodva: „Mit jelent valójában a szabadság? Mit tehet az egyén az igazságtalansággal szemben? Hogyan működik a hatalom, hogyan hat vissza az egyénre? Milyen ketreceket építünk magunk és mások köré?”
A költői mesék mindenike példázat-értékű. Színpadra állításukban három művészeti vonulat találkozott: maguk a mesék; a tőlük ihletett sokhangú, erős érzelmeket sugalló zenei világ; és harmadikként a nem folyamatos, csak a fordulópontok feszültségében előbúvó és rajzokban fokozatosan gazdagodó, teljes képernyőssé váló animáció... Az április óta tartó próbák sorát az Ars Sacra műsorfolyam részeként megvalósult ősbemutató zárta Bécsben. A Pilinszky emlékest mind az előadók, mind a műfajok szép, jól sikerült szinkronjának újszerű, érthető, átélhető példája. A közönség tartós tapsa volt a művészcsoport első igazi, megérdemelt elismerése.
A művészeké, akik a fölvetett kérdésekre a költő szavaival válaszoltak „olyan hamuban sült pogácsát juttatva kicsik és nagyok tarisznyájába, amelyek fontos táplálékok lehetnek egy életút során”.
Lengyel Ferenc
