Osztrák ősbemutató Európának
Akármilyen hosszan is elgondolkozik az ember, akárhány kommentárt is elolvas, akár hol helyezkedik is el a politikai táborok között, nem jut közelebb az Ausztriát foglalkoztató legfontosabb kérdéshez: Merre tart az új koalíciós kormány az Osztrák Néppárt (ÖVP) konzervatív oldalán álló Sebastian Kurz kancellársága alatt, aki egy pár hónapon belül lecserélte koalíciós partnerét? A szélsőjobb, kék színnel asszociált Szabadságpárt (FPÖ) helyett, amely belebukott Hans-Christian Stra che alkancellár ibizai botrányába, most zöldek egészítik ki a feketéről türkízre váltó Kurz csa patát. A 33 éves kancellár „junior”-partnere az 58. születésnapja után járó Werner Kogler.
Nem csak Magyarországon kérdőjelezik meg ennek a koalíciónak a túlélési kilátásait. „Az ÖVP ugyanis nem hajlandó engedni szigorú bevándorláspolitikájából, s kitart a politikai iszlám elleni harc mellett is” – írta a „hvg”. És így folytatta: „A zöldek nem lehetnek tel jesen elégedettek a koalíciós szerződéssel, hi szen csak annyit sikerült elérniük, hogy az új Kurz-kabinet növelni fogja a repülésre kive tett adókat és bővíteni fogja a vasúthálózatot, ám az ÖVP nem egyezett bele az adórendszer zöldek által követelt teljes átalakításába”. Más részt együtt ígérték meg, hogy kölcsönösen engedni akarják egymás „különútját”, a mig rációt és az adócsökkentést Kurznak, a környezet védelmét és az államgépezet nagyobb átláthatóságát Koglernek.
A Néppárt tíz minisztert és egy államtitkárt ad, a zöldeknek négy tárca jutott. A választásokig és a koalíciós tárgyalások alatt kormány zó, Brigitte Bierlein alkotmánybírónő vezette csapatból megmaradt Alexander Schallenberg külügyminiszter, aki az európai ügyeket át adni kényszerült a kancellári hivatalnak. A Néppártté a pénzügy, a belügy, a gazdasági, az oktatási és a mezőgazdasági tárca. Kogler alkancellári hivatalához tartozik a sport, a közigazgatás irányítása és a kultúra. A zöldek az igazságügy, az egészségügy és a szociális tárca mellett egy szupertárcát „nyertek”, ame lyet Leonore Gewessler vezet, a Global 2000 környezetvédő szervezet volt elnöke. Az ő fel adata, hogy a gazdaság és a környezet érdekeit egybehangolja. Gewessler ezért nem csak a környezetvédelmet irányítja, hanem a köz lekedést, az infrastruktúrát meg az energia szektort is. Az új kormánykoalíció célja, hogy Ausztria úttörő szerepet töltsön be Európában, nem utolsósorban az éghajlatváltozás terén: a kormánykoalíciós megállapodás értelmében az ország elkötelezte magát amellett, hogy 2040-re klímasemlegessé válik.
A miniszteri tárcák elosztása megfelel az új Nemzeti Tanács (Nationalrat) erőviszonya inak, ahol a Néppártot 71, a zöldeket 26 képvi selői mandátum illeti meg. Együtt a 183 szék közül 97-et foglalnak el. Az ellenzékben 40 képviselő a Szociáldemokrat Párthoz (SPÖ), 28 a Szabadságpárthoz (FPÖ), 15 a Neos nevü liberális párthoz tartozik. Hárman kiléptek az FPÖ-ből és rá akarják bírni Strache-t, hogy térjen vissza a politikába.
Ami a koalíciós kormány jövőjét illeti, azt talán a legélesebben Földvári Zsuzsa, az ellen zéki „Népszava” bécsi tudósítója kérdőjelezte meg: „A kísérlettel felérő tevékenységet egész Európa figyeli”. Ugyanis a Kurz által irányított ÖVP „nem egyszerűen konzervatív, de előző koalíciós partnerétől, a szabadságpárti kékektől a migráció, a menekültek, a biztonság kérdésében már-már szélsőségesnek mondható javaslatokat, intézkedéseket vett át. Lenyelette például a baloldali értékeket valló zöldekkel, hogy egy hónapra letartóztathatók olyan migránsok, akik még nem csináltak semmit, de a hatóságok gyanúsnak tartják viselkedésüket”. Földvári szerint ezt csak Kogler miatt fogadták el a Zöldek: „Sikerült meggyőznie a vele azonosan gondolkodókat, hogy csak szerepvállalásukkal tarthatják távol a hatalomtól a szélsőjobbot, de arról is, hogy a klímaválság felerősödésének időszakában új gondolkodás felé tudják vezetni Ausztria és talán Európa lakóit”. Kogler viszont megmondta, hogy csak addig vesz részt a kormány munkájában, amíg bízhat benne, hogy „illúzióiból valóság lesz.” Színházi nyelven a türkíz-zöld együttműködés európai premier. Remélhetőleg ősbemutató lesz, de nem ősemberekkel…
Sebastian Kurz a külpolitika terén is szeretne főszerepet játszani. Az osztrák kancellár szerint „nyilvánvaló, hogy bizonyos feszültség alakult ki az EU keleti és nyugati tagállamai között”, s Ausztria harcolni akar ez ellen. „Olyan Európában szeretnénk élni, amely sokszínű, de ugyanakkor a fő célok tekintetében egységes” – mondta Kurz január közepén Prágában, a visegrádi országok és Ausztria vezetőinek csúcstalálkozóján. Ez nem pontosan fedi azt, amit Orbán Viktor magyar miniszterelnök fogalmazott meg, miszerint „Ausztria természetes partnere Magyarországnak és a visegrádi csoportnak”. A V4-ek (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) miniszterelnökei az osztrák kancellárral egyeztettek, majd közös sajtótájékoztatót tartottak. Orbán szerint Ausztria nem csak fontos Közép-Európának mint befektető, piac és kereskedelmi partner, hanem „fontos biztonsági partnerünk lesz a jövőben is, mert a migráció kérdésében egy cipőben járunk”.
A magyar miniszterelnök kettéválasztotta a találkozó eredményeit. Egyrészt azonosították az együttműködés területeit: ilyen a migráció, a biztonság, a határvédelem, a versenyképesség, a klímavédelem és a bővítés. Ugyanakkor azonosították az „együtt nem működés” területeit is: ilyen az atomenergia. Ebben a pontban Sebastian Kurz leszögezte: Ausztria nem szeretné, ha az atomenergia fejlesztését az Európai Unió pénzalapjaiból finanszíroznák. „Ausztria számára nagyon fontos, hogy az atomenergia ne kapjon támogatást, s ezekből a pénzekből a megújuló energiaforrásokat támogassák” – hangsúlyozta az osztrák kormányfő. Kurz ugyanakkor nem lát problémát abban, hogy a szomszédos országok bizonyos dolgokban egyetértenek, másokban nem.
„Történelmi jelentőségű” találkozóról írt a túlnyomóan kormánypolitikát folytató „Magyar Hírlap”. Faggyas Sándor kiemelte, hogy „a második mandátumát a napokban megkezdő konzervatív osztrák kancellár – aki nagyobb felelősséget és bölcsességet tanúsít, mint a keresztény Európát megtagadó jó néhány nyugat-, észak- és dél-európai kollégája – tárgyalóasztalhoz ült a visegrádi kormányfőkkel”… Hosszas, az Osztrák–Magyar Monarchiát sirató történelmi kitérő után kijelentette: „Ha a V4-ek és Ausztria közösen áll ki a fontos összeurópai ügyekben, olyan hetvenhárom-hetvennégy milliós erőközpontot képeznek, amit nehéz negligálni”.
Mielőtt ez az erőközpont összeállna, egy volt osztrák kancellár kerül az érdeklődés központjába: Wolfgang Schüssel két társával – Herman van Rompuy korábbi belga miniszterelnökkel, az Európai Tanács első elnökével és a német Hans-Gert Pöttering-gel – képezi azt a „bölcsek tanácsát”, amely megitélni hívatott, hogy az Európai Néppárt kizárja-e soraiból Orbán Viktor pártját, a Fideszt. Január elején leadták jelentésüket, de javaslatuk titok maradt. A pártcsalád február 3-án ül össze, de nem biztos, hogy döntenek a tavaly március óta felfüggesztett magyar párt jövőjéről.
Ha Schüssel Kurzra hallgat, akkor nem lesz kizárás. De kire hallgat Kurz?
Martos Péter
