Ötmillió lépés Erdélytől Ladakig

Bemutatkozott a "Napkeleti vándor"

A Bornemisza Péter Társaság nyári, rendkívüli előadássorozatában

Pengő Zoltánnal, még vándorútja folyamán készült egy rövid intejú

Pengő Zoltán nagyváradi, kolozsvári újságíró. 2019 tavaszán jelentette be, hogy a Nagy Útra készül: kisebb-nagyobb eltéréssel végigjárja az utat, melyet híres orientalistánk, Körösi Csoma Sándor, majd késői követői megtettek. A tavalyi év december közepén, mikor már Iránban tartózkodott, ekképpen szólítottam meg: Őszinte leszek! Mikor először hallottam az Ön Tibetbe-induló szándékáról, kétkedőn elhúztam a számat.
Ha Önnek kell is ez a próbatétel valamiért, miért kellene fárasztó útját a nagyközönségnek is figyelemmel követnie? Vándorlását figyelemmel követve másként látom vándorlépteinek jelentőségét. Az, hogy nem divatos extrémsportolásra kényszerítő adrenalinfüggőség, esetleg középkorú férfikrízisben szenvedő, álfiatalos hetykeségi-roham az Ön Nagy Útjának a késztetője, már első lépteitől fogva kiderült. Tetszik, hogy óvatos és felelős módon vándorol, pillanatig sem keresi fölöslegesen a veszélyt! Körösi Csoma Sándort, az ő úti magatartását és morálját valahogy így képzelem el! Úgy érzem, hogy nagy elődje láthatatlan útitársnak szegődött az Ön lépteihez. Megérdemli! Tetszik az is, hogy élménybeszámolói nem tudományoskodók, hanem életszerűek. Nem tudálékos kiselőadások, hanem egy vándor "szürke" hétköznapjainak a becsületes naplója.
Nagy rokonszenvet ébresztett Ön sokunkban, megkérem, válaszoljon három kérdésemre.

K.Z.: Útja folyamán magányosan ballag, leszámítva azt a néhány napot, melyen barátja Bulgáriában elkísérte. Teljesen egyedül van, viszont számtalan új emberrel találkozik naponta, gyakran a felkínált segítségüket is elfogadja. Mennyire érzi biztonságban magát? Nem fél? Ennyire jó emberismerő, hogy teljesen megbízik az emberekben, akik ráadásul gyökeresen más kultúrákhoz is tartoznak?

P.Z.: Mostanáig egyetlen alkalommal sem éreztem veszélyeztetettnek magam emberek által. Nem tartom magam jó emberismerőnek, ugyanakkor alapvetően jóhiszemű vagyok és hiszek abban, hogy az emberek jóindulatra vannak alapértelmezve. Bár egyáltalán nem vagyok gyanakvó természetű, nem fogadom el minden esetben a felkínált segítséget, ami jellemzően olyankor van, ha úgy érzem, nincs szükségem rá. Az emberi alaptermészet szerintem nem függ, nem függhet a kultúrától, bár nem becsülöm le kulturális meghatározottságunk mértékét. Eddig törökökkel és kurdokkal találkoztam, az, hogy nem féltem/félek tőlük részben azért van, mert nem veszem komolyan azokat a primitív muszlim sztereotípiákat, amiket a média sulykol az emberekbe. Az elmúlt években töméntelen mennyiségű ostobaságot olvastam, hallottam a muszlimokról, azoknak az itteni embereknek a többsége, akikkel elbeszélgettem, közelebbi viszonyba kerültem,
nemhogy nem fogékony a szélsőségekre, a fanatizmusra, hanem nem is igen érdekli őket a vallás, olyan is volt, aki világosan megmondta, semmiféle istenben nem hisz.

K.Z.: Várják Önt Tibetben? Nem útjának szervezési részletei foglalkoztatnak, hanem azokra az emberekre, közösségre vagyok kíváncsi, akik egyetértenek útjával, figyelemmel követik lépteit és nyitott szívvel, tárt karokkal várják megérkezését Tibetbe.

P.Z.: Ladakhban nem vár senki. Fel fogom venni a kapcsolatot a Csoma Szobája Alapítvánnyal, s a Facebookon van egy ismerősöm, aki életvitelszerűen ott él, de csak egy-két üzenetet váltottunk. Soká fogok még odaérni, főleg ezért nem tettem semmit még ez ügyben.

K.Z.: Embertpróbáló, nehéz útjának egyik fő célja, Körösi Csoma Sándor személyének, életének és
munkásságának a megismertetése román honfitársaival. Ezen keresztül, a román-magyar közeledésének, kölcsönös megbecsülésének az előmozdítása. Nemes cél, mellyel csak egyetérteni lehet! Talán korai még rákérdezni, mégis, mit gondol, így, félúton? Mennyire figyelnek Önre és figyelemfelkeltő, békekereső vándorlására a románok? Van Önre figyelés a román sajtó részéről? Kap üzeneteket román emberektől is?

P.Z.: Az utamnak ez csak egy járulékos motivációja, s nem vagyok naiv, nem várok csodákat. Egyébként ne áltassuk magunkat, biztos vagyok benne, hogy rengeteg magyar embernek nem mond sokat a Körösi Csoma Sándor név. Az elmúlt egy hónapban két román nyelvű cikkről tudok, s egy országos napilap munkatársa épp a napokban keresett meg hasonló szándékkal. Azok között, akik figyelemmel követik az utamat, szintén jónéhány román van, rendszeresen üzennek románok, biztatnak. Elégedett vagyok azzal a visszhanggal, amit a románság körében keltettem, ennél többre nem számítottam. Köszönöm az interjút. Kitartást, erőt és egészséget kívánok minden egyes lépéséhez! Megjegyzés: Az interjú elkészülte után néhány nappal felbolydult az iráni helyzet. Az amerikaiak rakétacsapást mértek Qasem Soleimani tábornokra, az Iráni Forradalmi Gárda parancsnokára. Pengő Zoltánnak sikerült átmenekülnie Törökországba, majd Grúziába és végül repülővel jutott el Új-Delhibe ahonnan ismét többhetes gyaloglás után elérte Dardzsilinget ahol felkereste Körösi Csoma Sándor sírját. Kalandos útjáról könyvet írt.

Az interjút készítette Kató Zoltán

Pengő Zoltán úti élményeit egy könyvben is megjelentette a Tortoma Kiadó gondozásában: