Otthonukban a székely „terroristák”

Fél évvel az ötéves börtönbüntetésük lejárta előtt 2021. július 19-én hazatérhetett a feketehalmi börtönből a terrorizmus vádjával elítélt Beke István és Szőcs Zoltán, miután a törvényszéki bírák megalapozatlannak tartották, és elutasították az elsőfokú szabadon bocsátási határozat ellen benyújtott ügyészségi fellebbezést.

„Köszönöm, Istenem! Végre szabadok!” – írta aznapi Facebook-bejegyzésében Beke Csilla, Beke István felesége. Nem ment könnyen. A háromszéki Beke István és Szőcs Zoltán 2020 májusa óta kérhették a feltételes szabadlábra helyezésüket, azóta négy alkalommal nyújtottak be kérvényt, jó magaviseletük alapján a börtön illetékes bizottsága valamennyi esetben ajánlotta a szabadon bocsátásukat. Beke István folyamodványait elutasították a bíróságok, Szőcs Zoltán szabadon bocsátását két korábbi alkalommal is elrendelte a Brassói Bíróság, az ügyészség fellebbezése után azonban a Brassó Megyei Törvényszék megváltoztatta az ítéletet.

Tízórás, a megfélemlítés minden eszközét bevető házkutatás után 2015. december elsejének hajnalán rohamcsapatok vitték el kézdivásárhelyi otthonából Beke Istvánt, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) helyi vezetőjét, 28 nappal később pedig a HVIM erdélyi vezetőjéért, Szőcs Zoltánért is eljöttek. Mindkettőjüket azzal gyanúsították, hogy 2015. december elsején, a román nemzeti ünnepen házi készítésű bombát akartak robbantani a felső-háromszéki város főterén rendezett katonai parádén. A Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség (DIICOT) közösség elleni merényletre való felbujtás és a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére való felbujtás vádjával 2016 májusában állította bíróság elé a két férfit. A tárgyalások során azonban a vád álláspontja és bizonyítékai egymás után omlottak össze, és 2017 áprilisában a bukaresti táblabíróság a büntetőjogi besorolás megváltoztatásával első fokon felmentette őket a vádak jelentős része alól. Végül csak a pirotechnikai eszközökkel elkövetett bűncselekményekért ítélték őket 11, illetve 10 hónap és néhány nap letöltendő börtönbüntetésre – épp annyira, amennyit előzetes letartóztatásban töltöttek, így a kiszabott szabadságvesztést letöltöttnek nyilvánították.

Az ügy azonban 2018. július 4-én újabb drámai fordulatot vett. „Megyek vásárolni, csomagolok, készülök a bevonulásra, nincs mit tenni” – így reagált saját közösségi oldalán a hírre Beke István, miszerint a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék öt év letöltendő szabadságvesztéssel sújtotta őt és Szőcs Zoltánt. Bár az elsőfokú felmentést követően még a felfüggesztett börtönbüntetés sem volt benne a levegőben, az utolsó tárgyaláson az ügyészség a vád besorolásának közösség elleni merényletre tett kísérletről terrorista cselekedetre való megváltoztatását kérelmezte, a bíróság pedig jóváhagyta az ügyész indítványát. A védelem akkor még bízott benne, hogy óvást nyújthatnak be a vád besorolásának utolsó pillanatban való módosítására hivatkozva, az elutasításról szóló hír azonban már a fogdában érte utol a „terroristákat”. Azóta a Brassó melletti feketehalmi börtönben, sokáig munkavégzési céllal a börtönnek kísérővel való elhagyását lehetővé tevő félig zárt rendszerben, aztán nyílt rendszerben – ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag csak az éjszakát kell a cellában tölteniük – várták sorsuk jobbra fordulását.

A bizonyítás szempontjából ezer sebből vérző koncepciós per több politikai és közéleti fórumot is megjárt. A román törvényhozásban is sikerült némi áttörést elérni a „terroristák” ügyében, a képviselőház emberjogi, vallási és kisebbségjogi bizottsága hivatalosan is tárgyalta a roppant érzékeny témát. Az ülésen Tiberiu Țărmure, Beke és Szőcs jogi képviselője kijelentette: az ügy a Szekuritate utódszervezete, a SRI által kreált diverziós akció, ami az 1990-es marosvásárhelyi fekete március mintájára igyekezett újabb robbanásveszélyes kisebbségpolitikai helyzetet előidézni.

„Számomra végig egyértelmű volt, hogy az ügy a HVIM ellehetetlenítését, egyben a székelység megfélemlítését célozta – tartja Beke István. – Szüleim igyekeztek jó magyarnak nevelni. Miután az igazságérzetem mindig tiltakozott a magyarságot ért történelmi igazságtalanságok ellen, saját esetemben is az igazság teljes érvényesülését szeretném elérni.”

Bár olyanok is akadtak, akik szerint a HVIM provokatív magatartása, egyes felelőtlen megnyilatkozások is okolhatók az áldatlan helyzet kialakulásáért, a két férfi esete túlnyomó részt kiváltotta a magyar közösség szolidaritásérzését, heteken át tartó tüntetéssorozattól éhségsztrájkig terjedő tiltakozások révén igyekeztek változó intenzitású, összességében azonban sikertelen nyomást gyakorolni a hatóságokra.

Csinta Samu