Pentatónia – köszöntő egy zengő ház megnyitójára
A Magyar Zene Háza megnyitotta kapuját. Belátni eddig is be lehetett a falak üvegezésen túli oldalára, világába, még épülése közben, de a ‘benne-lenni’ élményét csak az utóbbi napok adták meg, január 22., a megnyitás pillanata óta. Engem egy héttel utána, egy gyönyörű január-végi, hidegen szikrázó szombat délelőttön vezettek oda lépteim. A lassan befele áramló sokadalom sokfélesége jóleső vonzó hatással volt rám. Tudtam, jó irányba lépegetek erre.
Fotó: Lengyel Ferenc
Az előtér gyermekkori nyári élményeim képvilágára emlékeztetett. Mintha egy nagy laboda- vagy lapilevelet szúrt volna át egy letört gallyacska, s én a füvek magasából, az átszúrt levélen át nézném fekve az eget, fogott most is el a gyermekkorihoz hasonló érzés.
A tető hullámzó, vagy inkább egy hullám ívét idéző síkját két ovális lyuk töri meg az előtérben, s a két ovális “lyukba”, ég-szeletbe két fa kopár ágai nyújtóz-kodnak… Nyáron, remélem, majd a lombjuk.
A benső térben a magas tető olyan, mintha feje tetejére állt világban az ég síkján járnánk, és a koraőszi, sárgás-rozsdabarnás füvek és avar világa a fejünk fölül tekintene ránk vissza, a lenn maradt, alulról feltörekvő társakra, akik olyan mozgékony-nyüzsgő, kicsinyek, emberiek vagyunk. Talán ez a természetutánzó nyugalom sugárzik alá napfénypótló derűvel ránk, emberekre, vissza.
Az ötszintesre tervezett épületegyüttes hosszú, többnemzedékes múlt és vajúdás gyermeke… Az 1700-as évek, majd egy későbbi év, 1885 óta fel-feléledő lendület imbolygott, hullámzott a Liget körül, a hol felnövő, hol lassan elomló épületekkel tarkított zöld fűszőnyeg körül… A másfél-harmadfél évszázados változások legújabb eredménye, építménye lett a Magyar Muzsika Háza, otthona több, mint 3000 m2-en. Igen, magamban így neveztem el, mert a magyar MMH-nak a HHM, a Hungarian Home of Music rövidítése, éppen „fordított dallama” lenne. Ez sem kevés zenei és nagyvilági összhangzattanból, álmodoztam.
Fotó: Lengyel Ferenc
Szellemes, ötletgazdag, mégis visszafogott formavilág elegáns felületei egészítik ki egymást: semleges, fehérbe hajló felületeikkel játszanak a ferde és függőleges, feketébe játszó vonalak.
Fotó: Lengyel Ferenc
Mintha égbe törő dallam kottái lennének a körlépcsők, a korlát, a függőleges térelválasztó elemek. A sikeres megvalósulás, a csigavonalú lépcsősor köré szerveződő síkok száma is, mintha sejtésemet kívánná igazolni: az öt kotta-vonalhoz igazodóan öt szinten állhatok meg, nézelődhetem.
A Liget szintje alatt két emelettel várnak a kiállítótermek, állandó és alkalmi tárlatok, és régmúlt templomok némaságára emlékeztető akusztikus tér, a világaszóló hangdóm. „Ez a természetes fénytől tudatosan elzárt szint - mint egy álomvilágban - az élményeké.“ A parkkal egy szinten az előadóművészek otthona, bel- vagy kültéri koncertjeik számára, mintegy 2.500 m2-en. És a két légies, emeleti szint a tanulás, könyvtárazás, zenepedagógia dolgozószobáinak otthona - világos, áttetsző belsejével készteti, bíztatja -még a hétköznapokban is- szárnyalni a szellemet és lelket. Tetszik. Pentaton épület, könyvelem el gondolatban.
Kivitelezése 2018-ban kezdődött, a nyitást 2022-ben a kultúránk napja hozta meg. Joggal, hiszen jóhírünket a világban leginkább zenei nagyjainknak köszönhetjük. Az épületegész látványban, hasznosságában és művészileg is nagyon hiányzott. Megvalósításának 25 milliárdos összköltsége így arányossá válik a szellemi hasznosságra figyelő szemléletben.
El kell döntenem, hogy a még fel nem csendült zeneművek jegyében ítélkezem-e a puritán tisztaságú látványról, mint később muzikális színekkel gazdagodó esélyről; vagy egyelőre a kiváró nyugalom hűvös megtestesülésének, semlegesnek ítélem meg azt. Az angolok hagyomány-igazolta pudding-próbás jeligéjét választom – és az idő múlására bízom, hogy az épület melyik lehetőséget fogja hangzásban, zengésben, látványban, eseményekben fölerősíteni.
Fotó: Lengyel Ferenc
A látogatóknak élményt nyújtó, megnyitó napok zsivajában furcsa, hűvös és krémfehér ez a zene-csoda-palota, az hangdómjával, koncerttermeivel, könyvtárával, a pedagógus-foglalkozások tereivel, a kiszolgáló részlegekkel, szellős előtérrel. Igényesség, távlat, ívelt harmónia, büszke lakályosság és alázatos magabiztosság sugárzik a sejtető-fehér síkok halvány fényjátékai közül. Kifinomult légiesség, tiszta formavilág, már-már zenei emelkedettség.
A külsőségek egyetlen felfedezett hiánya – hogy a szép kanyarú, minaretjellegű, azt sokszoros nagyításban utánzó, többszinten átvezető, legyezőszerűen nyíló lécsőfokok pereme alig vet árnyékot. Idősebb korú sétálóknak sokat segítene, főleg lefele lépegetés közben, ha ugyanolyan vékony, szürkés csík jelezné a lépcsőfokok peremét, úgy, mint az emeletenkénti első és utolsó lépcsőfok tompa fényű, de jelzés erejű csíkja.
Jó volt kézbe venni, az intézmény folyóiratját, az Összhangot is. Pontos szerkesztésű; a megnyitóra alaposan felkészült szerkesztő csapat munkájának hiteles életjele. Harmóniát ígérő címe felér egy programmal. Féléves műsorfolyamot januártól júliusig előre kínáló műsorfüzetként is egyedülálló a magyarországi folyóiratvilágban; igényességében, formatervezésében, tartalmában is.
Ha madár lehetnék, szép mesék zenemadara, és a ház, a magyar zene háza fölé szállhatnék, boldogan írnék le egy szépívű kört fölötte. A „gomba” fölött, ahogyan már metaforikusan nevezték az itt-ott szabálytalan tető körfelületét. Onnan csodálnám Sou Fujimoto japán építész organikusnak álmodott egyedülálló, különleges, szerényen átlátszó zeneházát. Lélekmélyből fakadó építészi credóját olvasom:
„Valami újat szerettem volna mutatni vagy teremteni ember, természet és tér alapvető viszonyáról.” És valóban, felmutatta. Ezt a kerek, függőleges mivoltában ötszintes alakzatot, ezt a pentaton otthont. Amely a magasból gyermekrajzhoz közelítő kerekdedségével olyannak tűnik, mint egy hosszan ki-tartott egész zenei hang: a Magyar Zene Háza (https://magyarzenehaza.com/ ).
Mit kívánhat pár szóban e „nyitányhoz” az eredmény csodálója köszöntőjében? Csak annyit, hogy látogassák, és hogy naponta töltse meg, sok éven, évtizeden át, minél több, jobbnál jobb, életteli dallam!
Lengyel Ferenc
