Robbanásveszély az ütközőövezetben
Ennek a szövegnek Belaruszról és átlagos európai ésszel kiszámíthatatlan elnökéről, Aljakszandr Lukasenkáról kellene szólni. Vagyis kellett volna – ha nem növekedne majdnem naponta a robbanásveszély.
Belarusz vulgo Fehéroroszország, az a mai állam, amely valaha Litvániával és Ukrajnával a Szovjetunió nyugati „ütközőövezetét“ képezte a Balti-tengertől a Fekete-tengerig. Akár az 1956-os magyar forradalom leverésére készült, az 1968-as „prágai tavasz“ jegesítésére vagy az 1981-es „Solidarnosc“-mozgalom elsorvasztására – Moszkva mindig e három szovjet köztársaság területét használta fel.
Most is ezt teszi, vagyis tenné. Csak közben Litvánia Lettországgal és Észtországgal a független Baltikumot képezi, és néhány éves késéssel Ukrajna is túladott oroszbarát vezetőin. Vlagyimir Putyin Kreml-vezér annál inkább koncentrál Lukasenkára, akit nem csak „legjobb szövetségesemnek“ nevez, hanem november elején bele is szőtt egy közös szövetségi államba. A belorusz-orosz együttműködés katonai eszközök, köztük repülőgépek, helikopterek és légvédelmi rakéták kíséretében teljes gazdasági integrációt is előirányoz.
Nem tudni, Lukasenka orosz sugallatra valósította-e meg aktuális tervét, mely szerint közel-keleti migránsokat importál és küld a vele barátságtalanul viselkedő szomszédok határállomásaira. Mindenesetre Putyinnak „nem sikerült“ lebeszélni őrült embertelenségéről. November végén már nem csak Lengyelország és Ukrajna volt azzal elfoglalva, hogy megakadályozzák a hét-nyolc ezer arab migráns határáttörési kísérleteit. Miután Belarusz egy szép napon visszaküldött 403 általa az országba hozott „vendéget“, optimista megfigyelők már arra számítottak, Lukasenka meg fogja mondani az „árát“ ennek a lépésnek. De nem ez történt: Megígérte, hogy hazaküld ötezer migránst – ha Németország befogad további kétezret. Egy ilyen „ajánlatot“ még a vele tárgyaló, épp leköszönő Angela Merkel német kancellár sem tudott elfogadni.
Európa lassan elvesztette a türelmét. Az EU-Bizottság a „mesterségesen gerjesztett krízissel” kapcsolatban ugyan a párbeszéd fenntartását szorgalmazta Minszkkel, de ugyanakkor „a Fehéroroszországban rekedt migránsok hazaszállításának lehetőségeit keresi az ENSZ, valamint Fehéroroszország illetékeseivel“. Egyelőre nem tudni, találtak-e lehetőséget. Mindenesetre a kicsit különutas visegrádi csoport nem bízott Brüsszel lehetőségeiben, ezért Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök kezdeményezett egy soron kívüli V4-csúcstalálkozót cseh, magyar és szlovák kollégáival, amely Budapesten…
A magyarázatot egy magyar politikus már a V4-csúcs előtt megadta: „Az illegális migráció kérdésében Brüsszel ugyanabba az irányba halad, mint korábban“, mondta Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára az M1 televíziós csatornán. Szerinte Brüsszelben továbbra is meghatározóak az olyan „bevándorláspárti” politikusok, akik nem tekintik problémának a migrációt. „Sőt úgy gondolják, a migráció jelenti a megoldást Európa összes problémájára.“
Menczer Tamásnak játszva sikerült összekapcsolni a migrációs kérdést egy másik témával: Arra a kérdésre, hogyan látja Orbán Viktor miniszterelnök Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének írt levelét, azt válaszolta az államtitkár, a magyar kormányfő egyértelműen fogalmazott: azon tagállamokat, amelyek saját és Európa határait védik, nem szabad támadni.
Más szavakkal, de ugyanezt követelte Morawiecki is Brüsszeltől: „Keletről komoly biztonsági fenyegetések érik az Európai Uniót, ezért a legfontosabb ügyekre kell fókuszálni, amelyek közé aligha tartozik az uniós alapszerződés 7-es cikkelye körüli vita“, jelentette ki a lengyel miniszterelnök egy a wpolityce.pl hírportálon megjelent interjúban.
Morawiecki ugyan reméli, hogy Oroszország nem akar háborút, „viszont nyugtalanító képet kapunk, ha összefüggésbe hozzuk az összes, Európát keletről fenyegető válságot, amelynek fonalai mind Moszkvába vezetnek”. Példaként sorolta a belarusz, az ukrajnai, a moldovai helyzetet, a gázárak emelkedését, az afganisztáni migránsok szállításának „lehetséges kockázatát”. „Mindennek közelebbről nézve egy a forrása”, mondta Morawiecki. Az orosz–ukrán konfliktussal összefüggésben több állam hírszerzési információira utalva kijelentette: „Ukrajna határainál még a 2014-es ukrán válság során sem gyűlt össze annyi (orosz) katona, mint jelenleg.“
Ezt az amerikai külügyminisztériumtól származó információt az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) hamisnak minősítette. De Moszkvában összeesküvést is el tudnak képzelni. „Nem zárható ki, hogy provokációkísérletek történnek majd Ukrajnában az állítólagos orosz inváziós fenyegetés alátámasztására“, jelentette ki Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő. Az USA-ra célozva „mesterséges hisztériakeltést“ vizionált. „Olyanok vádolnak bennünket azzal, hogy szokatlan katonai tevékenységet folytatunk a saját területünkön, akik az óceánon túlról áthajtották ide a fegyveres erőiket… Ez nem nagyon logikus és nem nagyon tisztességes“, mondta Peszkov. Spekulációba bocsátkozva állította: „Ukrajna valószínűleg újabb kísérletet tesz arra, hogy erőszakkal kezdje megoldani problémáját. Hogy újabb katasztrófát okozzon magának és mindenkinek Európában.“
Ukrajna nem tervez támadást a Donyeck-medencében, hanem „az Oroszország által megkezdett fegyveres konfliktus diplomáciai rendezésének módját keresi“, válaszolt erre Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter. „Az Oroszországi Föderáció fokozta a dezinformáció intenzitását, beleértve az Ukrajnával szembeni hamis vádakat, amelyek szerint (Kijev) állítólag katonai támadásra készül a Donyeck-medencében.“ Kuleba szerint Ukrajna Németországgal és Franciaországgal együtt továbbra is keményen dolgozik a „normandiai formátumú“ tárgyalások újraélesztésén. Persze nem állta meg hozzáfűzni: „Az ukrán diplomácia tovább dolgozik Ukrajna védelmi képességének megerősítésén annak érdekében, hogy elriassza Oroszországot a további agresszív lépésektől.”
És hol áll ebben a verbális hadászati versenyben a belorusz diktátor? Két Angela Merkellel folytatott telefonbeszélgetés után Lukasenka kijelentette: kész tárgyalni az EU-val a migránsválságról. Egy ilyen kapcsolatfelvételnek csak egy akadálya van: A manipulált tavalyi választás után az Unió nem ismeri el Lukasenkát Fehéroroszország törvényes vezetőjének. Piotr Müller lengyel kormányszóvivő Merkel szemére is vetette, hogy telefonbeszélgetése „bizonyos értelemben Lukasenka elnökké választásának elismerése“.
Miután Lukasenka leállíttatta a közel-keleti és török légitársaságok segítségével beindított migránsáradatot, még egy meglepő, tőle kimondottan váratlan lépést tett: bevallotta, „abszolút lehetséges“, hogy országa segített a lengyel határon összegyűlt embereknek átjutni Lengyelországba és így az Európai Unió területére. Egy mondattal még túl is lépett ezen: „Szeretnénk, ha minden lengyel tudná, hogy nem vagyunk barbárok, és nem akarunk konfrontációt, mert tudjuk, hogy ha túl messzire megyünk, akkor a háború elkerülhetetlen lesz, és az katasztrófába torkollana.” Csakhogy a következő mondatban megint a fehérorosz diktátor volt: ragaszkodik ahhoz, hogy Németország befogadjon kétezer migránst. Viszont ezt Merkelen kívül senki nem akarja elfogadni.
Morawiecki lengyel miniszterelnök meg van győződve arról, hogy Fehéroroszország részéről „valami sokkal rosszabb“ várható ezután. Ezt sajnos nem nehéz elképzelni.
Martos Péter
