Sándor András (1934-2024)
A művésznevén András Sándornak ismert Sándor András ez év júniusában hunyt el Budapesten. Miután magyar szakon elvégezte a szegedi egyetemet, András a forradalom alatt az „Igazság” és az „Egyetemi ifjúság” munkatársaként dolgozott, majd november közepén elhagyta Magyarországot és Bécsen keresztül Oxfordba került, ahol kutatódiákként Heinrich Heinéről írt (később könyvalakban is kiadott) disszertációt. Egy év princetoni ösztöndíj után Sándor Berkeleyben tanított magyar nyelvet és irodalmat, közben megszerezte doktorátusát a dél-kaliforniai egyetemen.1969-től nyugalomba vonulásáig a washingtoni Howard egyetemen tanított német irodalmat. Ez idő alatt az „Arkánum” c. kulturális folyóiratot szerkesztette és számos cikket írt amerikai folyóiratoknak, Sándor 1996-ban költözött végleg vissza Budapestre. Első verseskötete, a „Rohanó oázis” még Londonban jelent meg 1970-ben, de hazatérése után versesköteteken és egy regényen kívül számos tanulmánykötettel gazdagította az olvasókat, amelyek között a nyelvfilozófia hívei nagyra tartják „Heidegger és a szent” (1994) c. kötetét, a magyar irodalom kedvelői pedig „Játék vagy kaland” (1998) c. tanulmánykötetének Petőfiről, Madáchról és Kosztolányiról írt esszéit. Bár a József Attila-díjjal kezdve a Nagy Imre-érdemrendig Sándor sok elismerésben és kitüntetésben részesült, mint független, egyetlen párthoz sem tartozó alkotó, nem kapta meg soha a Kossuth-díjat. Utolsó kötete, Klimó Károly festőművész munkásságáról írt tanulmánya, paradox módon Sándor halála napján látott napvilágot.
G.Gy.
