Száz éves a Székely Himnusz

A Székely Himnusz száz éve

Az elvesztett 1. világháború utáni letargiás közösségi lelkiállapot Erdélyben, az ott élő magyarságban olyan mértékű volt, hogy a kényszerhelyzet, az országhatár változása hatására sokan a menekülésben látták a túlélés lehetőségét. 1919-ben és 1920-ban, mikor úgy tűnt, hogy a földi, mindennapi lét már nem kínál több esélyt, mikor a kilátástalanság lett úrra a lelkeken, mint végletek idején mindannyiszor, egy vigasz maradt, az emberfölöttibe vetett remény, a hit és a könyörgés. Egy évszázaddal korábban Kölcsey még így imádkozott íróasztala mellett:

Isten, áldd meg a magyart…

Ezen az úton, a nemezetféltés útján, a remegve megtartás vágyának útján indult el pályáján egy másik, kevésbé ismert székely költő, Csanády Görgy, Székelyudvarhely szülöttje (1895 – 1952), a  Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (SzEFHE) egyik alapítója, és újságjának, az Új Élet-nek költő-szerkesztője. Az ő 1921-es versében, az ő soraiban jajdul föl újra a kisebbségi sorba került magyarságért, a Székelyföld szülötteiért érzett fájdalom és aggodalom. Igaz, vannak még, akik ma sem tudják, hogy az ő szavaival, verssoraival fogalmazzuk meg legtömörebben:

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Erdélyt, Istenem!

A Székely Himnusz költője által papírra vetett mondatok súlyát az idő, a sors, az élet igazolta. Azóta szól, zeng a furcsa, komor ének napjainkban is majd minden istentisztelet és mise végén a világ számtalan pontján, ahol magyar él. (A közösség, amelynek íródott, pár szót alakított, csiszolt a szövegén, akárcsak népdalain.) A közösen énekelt, égig zengő zsoltáros ének, az ima, – mert a Székely Himnusz azzá alakult egy évszázad alatt – összefog, összeköt, megtart. Lehetnek az éneklők heten vagy hetvenezren, vagy ki tudja, hányan… Lehetnek Bécsben vagy Otthon; a szétszórtságban (újabb szóval: a diaszpórában) vagy Magyarországon, egyformán szól ajkukról az ének. S ez a legfontosabb: a felhangzó énekszó és dallam, ami összeköt. Amit nem tudtak eltiltani tőlünk, sem minket tőle elszakítani.

Ezt a sokak sorsával telítődött nyolc sort köszönhetjük Csanády Györgynek. És bár többi művét, a jobbára Budapesten keletkezetteket, ma már kevesen, vagy alig ismerik, e nyolc sora mindannyiunké lett. Úgy fordul bennük a szó, mint az idő tükrében fordult a kisebbségi lét.

S a szöveghez igazodó, méltóságteljes, lassú léptű dallam – Mihalik Kálmán egykori orvostanhallgató szerzeménye – ma már úgy érezzük, együtt született a verssel, elszakíthatatlan tőle. Nevüket, akár a szöveg szerzőjéét, a dallaméét is csak szűk körben ismerik. Mindeketten „egyműves szerzőknek“ számítanak a hányatott huszadik században. Mihalik Kálmán (1896-1922) pedig csak három hónappal élte túl műve, Csanády Györggyel közös szerzeménye, a Székely Himnusz első előadását. A mű mai közismert formájában először 1922-ben csendült föl, a SzEFHE székely énekkara adta elő május 22-én. Zeneszerzője pedig három hónapra rá, szeptember 6-án tífuszban elhunyt. Kopjafás sírja a szegedi Belvárosi temetőben áll. Szerzeményét pedig 2009-ben Székelyföld hivatalos himnuszának fogadták el.

„Az erdélyiség, és a közép-európaiság alapja, hogy tiszteletben tartsuk és támogassuk egymás hitét, hagyományait.” – vallja Takó Sándor filmrendező, producer, aki a Magyar Mozgókép Szemle díjazottja is. A centenáriumi évfordulóra a történelmi dokumentum-filmes Bárány Krisztiánnal közösen lebilincslő és látványos himnuszfilmet rendeztek. „Takó Sándor, a film ötletgazdája, producere és társrendezője 2019-ben, az Erdély – Ég és föld között ismeretterjesztő filmprodukció forgatása közben állapodott meg alkotótársaival, Cseh Istvánnal és Bárány Krisztiánnal, hogy az évfordulóra a Székely Himnusz jelentőségéhez méltó filmet és zenei feldolgozást készítenek” – jegyzi Gáll Anna cikkíró az elkészült művészfilmet értékelve.

„Székelyföld. Ezer szállal kötődöm e földhöz, s számomra olyan természetes ezeknek az erdőknek a zúgása, vizeknek csobogása, mint a gyermeknek az édesanyja közelsége… s mégis, mintha templomba lépne be az ember, így lépdelek én is a mohával borított ösvényeken, betelni a látvánnyal s az értékekkel szinte lehetetlen.” – vall Cseh István az alkotó érzéseiről.

„Felidézünk számos pillanatot Erdély és Székelyföld mindennapjairól, kincseiről. E képsorok érzelmeket közvetítenek, s emlékeket ébreszthetnek sokunkban. Bízom benne, hogy határon innen és túl a klip is erősítheti az összetartozást, éppen úgy, mint maga a Székely Himnusz” – szavait így egészítette ki rendezőtársa, Bárány Krisztián (Gáll Anna interjújában).

A Székely Himnusz elhivatottságot, elkötelezettséget sugalló, főhajtásértékű művész-klipje ezen a címen tekinthető, hallgatható meg:

https://www.youtube.com/watch?v=zpl-wFjya-U&t=17s

(összeálította: Lengyel Ferenc)