Szlovákia a népszámlálás tükrében
Valamennyi ország életében komoly esemény a népszámlálás, amely mindig megmutatja, honnan hová tart az ország népessége. Szlovákiában a múlt évben különösen nagy jelentőségű volt, mert először történt elektronikus formában, először kérdeztek rá mely nemzetiséget tartják elsőnek és melyiket másodiknak, és rákérdeztek a vallási hovatartozásra, a lakhatási körülményekre is.
A felvidéki magyarság nagy várakozással tekintett az eredmények elébe, amelyeket január folyamán hoztak nyilvánosságra, hiszen sajnos a fogyatkozás már a rendszerváltozás, az 1991-es népszámlálás óta szomorú tendenciát mutat. Az elmúlt harminc évben ugyanis mintegy 100 000 személlyel lettünk kevesebben. Tavaly, még a népszámlálás előtt a szociológusok azt rebesgették, hogy a Felvidéken akár 400 000 alá is csökkenhet a magyarság száma, szerencsére ez a feltételezés meghiúsult, de tény, hogy nagyon sok, a felvidéki magyarság bástyájának tartott településen jelentős csökkenést mutatnak a számok. Érdekes tényező, hogy sokan nem vallották be a nemzetiségüket. Summa summárum a 2021-es népszámlálási adatok értelmében Szlovákia 5 449 270 lakójából 422 065 a magyarok száma, azaz az ország népességének 7, 75 százaléka, 1991-ben ez a szám még 10,76 százalék volt. A fogyás oka részben az asszimiláció, azaz sokan feladják nemzetiségüket és inkább a többségi nemzet tagjának vallják magukat sokszor hamis propagandák hatására, ok az elvándorlás is, hiszen az ország gazdasági helyzete nem rózsás, a fiatalok más országban keresik a boldogulásukat, és komoly tényező a születések számának csökkenése, amely ugyancsak összefüggésben van a családok gazdasági helyzetével, a bizonytalansággal, az elégtelen családtámogatásokkal. Mindhárom esetben a legnagyobb szerepe a gazdasági körülményeknek, a lakosság jövedelmének csökkenésének, az ország kétséges gazdasági helyzetének és a jövőbeni semmi jóval nem kecsegtető kilátásoknak van. Elszomorító, hogy a magyarság csökkenése kirívó olyan dél-szlovákiai városokban, mint Királyhelmec, Nagykapos, Szepsi. Léva, Galánta, Somorja, Diószeg.
Ami a vallási hovatartozást illeti, nőtt az ateisták száma, és sokan semmiféle vallási hovatartozást nem jelöltek meg. A legtöbb tagja még mindig a katolikus egyháznak van, ami pedig felfigyeltető, hogy megnőtt a moszlimok, a buddhisták és hinduisták száma, a zsidó felekezetűek száma azonban mindössze nyolc fővel szaporodott. Érdekesen alakult a romák száma. Tudvalevő, hogy Szlovákiában, főleg Észak-Szlovákiában jelentős a számuk, de Dél-Szlovákia néhány járásában ugyancsak sokan vannak, így a Rimaszombati, a Nagyrőcei, a Rozsnyói járásokban, a népszámlálásnál mégsem vallották valamennyien romának magukat, míg 2011-ben 105 738 volt a hivatalos számuk, addig 2021-ben 67 179, pedig egyes felmérések szerint akár 400 000-en is lehetnek, de úgy tűnik, asszimilálódni akarnak, illetve nem vállalják identitásukat. Szlovákiában további nemzetiségként még nyilván tartott a ruszin, az ukrán, kisebb létszámban pedig a németség, de élnek az országban mintegy 3300-an vietnámiak, 2470-en olaszok, 2000-en kínaiak, 1200-an franciák. Összességében az ország lakosságának 10,8 százaléka vallotta magát más nemzetiségűnek, nem szlováknak.
A 2021-es népszámlálás tehát azt is megmutatta, hogy Szlovákia soknemzetiségű állam, a magyarság pedig a legnépesebb kisebbség. Ezért számukra az lenne a fontos, hogy a szlovák hivatalos politika megértené céljaikat, igényeiket és törekvéseiket, és megadná a teljes jogot a nyelvhasználatra, a kultúra, a hagyományok ápolására, a nemzeti identitás megélésére, segítené a magyarság és a többségi nemzet békés együttélését. Az újabb népszámlálásra tíz év múlva kerül sor, hogy mi lesz akkor, még teljesen bizonytalan. Nagyon sok egyéni és közösségi akarat kell ahhoz, hogy a számadatok ne csökkenést, fogyást mutassanak. Ennek eléréséhez pedig már most kell tenni, de nagyon sokat, nekünk a kisebbség tagjainak, a civil szervezeteknek és kellene az ország politikai vezetésének is!
Benyák Mária
