Szlovákia küldetése Európa szívében

"Az ország küldetése, hogy a béke követe legyen Európa szívében"

   Ferenc pápa személyében negyedik alkalommal látogatott katolikusegyházfő Szlovákiába. A 2013. március 13-án megválasztott Szentatyát rögvest ezután meghívta az országba Ivan Gašparovič akkori államfő, majd az utána következő köztársasági elnökök is, de Zuzana Čaputová jelenlegi államfő római fogadásakor tette azt a megerősítő nyilatkozatot, hogy eljön az országba. A szeptember 12-től 15-ig tartó négynapos látogatás hatalmas előkészületekkel és ugyanakkor erős várakozással és reménykedéssel telt, hogy a mostani járvánnyal és súlyos gazdasági nehézségekkel sújtott helyzetben legalább lelki megerősítést nyújt számunkra az esemény és a pápa jelenléte.

   Bár már napok teltek el az esemény óta, az emberek között, a sajtóban, a közösségi oldalakon még mindig erőteljesen rezonál annak visszhangja. Megállapítható, hogy Ferenc pápa nem szokványos, hosszú ittléte mindenkiben nyomot hagyott, még a más felekezetűekben és az ateistákban is. Valamennyi helyszínen elmondott közvetlen hangú üzenetei, magvas gondolatai megültek a szívekben.Közben olyan témákat feszegetett, amelyeket eddig más soha, új arcát mutatva fel az egyháznak és mindenkit meglepett, mennyire tájékozott volt Szlovákia történelméről, de jelenéről is.

   A látogatás előzményei azonban nem voltak feszültségmentesek, azt fokozta még, hogy Szlovákia szigorú feltételekhez kötötte a pápai programokon való részvételt, ugyanakkor Magyarországon a kormány minden korlátozó intézkedést feloldott. Nehezen indult az önkéntesek toborzása is, végül 3000 önkéntes fehér ruhában, utalva a pápa fehér
öltözékére irányította a tömegeket, felügyelte a rendet minden helyszínen.

   A Szentatya négy helyszínen találkozott a hívekkel, Eperjesen, Kassán, Pozsonyban és Sasváron. Eperjesen a görögkatolikusnak mutatott be liturgiát. A szabadtéri oltárnál a magyar feliratú Klokocsói Istenszülő-ikon állt, amelyet Eperjesen őriznek. Kassán a hírhedt, romák lakta lakótelepre, a Luník IX-re látogatott. Ez külön kívánsága volt, olyan közösséggel akart találkozni, amelynek tagjai a társadalom peremén élnek, kirekesztettek, megbélyegzettek. Hiszen ő az, aki szüntelen hangsúlyozza, hogy az egyház a szegényeké, a számkivetetteké is. Az esemény előtt ezen a lakótelepen alapos takarításba kezdtek, rendezték az egyébként szörnyű állapotban levő terepet, amely őszintén szólva az ott élők felelősségét terheli. A közösségi oldalakon ezzel kapcsolatosan nem is maradtak el a megjegyzések, még olyanok is
megjelentek,hogy az oda befektetett pénzt más, hasznosabb célra is fel lehetett volna használni. A kassai Lokomotíva stadionban fiatalokkal találkozott óriási ováció közepette. Csak bízhatunk benne, hogy beigazolódnak Bernard Bober kassai érsek szavai, aki így nyilatkozott:
"Azért látogatott ide, hogy a jövőbe vetett hitet megerősítse".

   Pozsony ugyancsak rendkívüli várakozással tekintett a vizitáció elébe. Az elnöki palotában a három közjogi méltóság, a miniszterelnök, a házelnök és a köztársasági elnök fogadta, majd a palota kertjében a közélet, köztük számos felvidéki magyar szervezet képviselői is részesei lehettek a pápa beszédének. A Szent Márton-dómban elmondott beszéde pedig olyan vezérgondolatokat tartalmazott, amelyeket megfontolva és megfogadva valóban szebbé lehet a jövő. Szabadság, kreativitás, dialógus - hangsúlyozta, külön kiemelve a dialógus fontosságát. Találkozott a pozsonyi zsidó-közösség képviselőivel is, akik előtt mélyen elítélte azokat az atrocitásokat, amelyeket a történelem során el kellett viselniük. Meglátogatta a Betlehem központ lakóit, este pedig szálláshelyén fogadta Eduard Heger miniszterelnököt és Boris Kollár házelnököt. A találkozó után Eduard Heger a pápa emberiességét emelte ki, Boris Kollár pedig haladó szellemiségét és azt az őszinte meggyőződést, amellyel a gyerekek sorsa, a családok
megkérdőjelezhetetlen fontossága iránt viseltetik. Fontos momentuma volt Ferenc pápa útjának, hogy találkozott Róbert Bezák nyugalmazott nagyszombati érsekkel, akit miután rámutatott az egyházban jelenlevő visszásságokra, visszaélésekre, eltávolítottak tisztségéből. Bezák szerint nem várható el, hogy a pápa visszahelyezze őt hivatalába, de nagy elégtétel volt számára a találkozás és az, hogy a sasvári misén mellette lehetett. A legnagyobb érdeklődés kétségkívül a pápa sasvári miséje iránt nyilvánult meg. A helyszínen ötvenezren voltak jelen a
Hétfájdalmas Szűzanya ünnepén a közismert kegyhelyen.

   Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy pár napig Szlovákiára figyelt a világ, még intenzívebben mint bármely államfő, politikus látogatása esetében. Újságírók, rangos lapok publicistái adták hírül a Szentatya programjának minden részletét, idézték beszédeit. Ferenc pápa sok-sok hízelgő jelzőt mondott az országról, de nem rejtette véka alá a kritikát sem. Talán a legszebb megjegyzése az volt, amikor azt mondta, hogy Szlovákia egy költemény. A legmaradandóbb élményt pedig azok az apró tettek jelentették, amelyekben mély emberi mivolta mutatkozott
meg, kezet fogott, simogatott, a miniszterelnök fiát pedig figyelmeztette, hogy kibomlott cipőfűzője, sőt maga kötötte meg azt.

   Távozásakor a pozsonyi repülőtérre ugyancsak a három közjogi méltóság kísérte. Zuzana Čaputová különösen meghatódva búcsúzott tőle, Azon a napon hunyt el ugyanis az édesapja és fájdalmát megosztva a Szentatyával, tőle kapott megerősítést a gyász elviseléséhez

   A Szentatya tehát visszatért Rómába, de megszívlelendő gondolatai velünk maradtak és ha intéseit megfogadjuk, talán egy picit jobb emberekké válunk és szebbé tehetjük a körülöttünk levő világot is!

Benyák Mária