Tenni a közösségért

A kultúra minden körülmények között a megmaradás alapja

A Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet szervezésében a lendvai Színház- és Hangversenyteremben az ünnep előestéjén került sor a magyar kultúra napja muravidéki központi ünnepségére, melyen már hagyományosan átadták a Zala György kulturális díjakat. A 2023-as díjazottak: Car Anna, Bacsi László, Šooš Peter, Bokor Béla, Anduska Jánosné és Orbán Lajosné.

A magyar kultúra napjának – január 22. – megünneplése idén szerte a Kárpát-medencében a nagy évforduló jegyében folyik, hiszen Kölcsey Ferenc kétszáz évvel ezelőtt, 1823. január 22-én tisztázta le a Himnusz kéziratát, a Himnusz bicentenáriumán pedig számos program várható még. A Himnusszal – Zadravec Szekeres Ilona versmondó előadásában – kezdődött a lendvai ünnepi műsor is, majd Pisnjak Atilla műsorvezető a kultúráról és a tenniakarásról szóló gondolatai vezették fel ez estet. Az ünnepi szónok, Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója is az idei évfordulók – a Himnusz, Petőfi és Madách születésének 200. éve – jelentőségét emelte ki: „Óriásokként aposztrofáltam Madáchot, Petőfit és Kölcseyt. De érdekes kérdés, hogyan és miként lesz valaki a szellem óriása? Abban talán megegyezhetünk, hogy valamiféle teljesítmény mindenképpen szükségeltetik hozzá. Aztán az sem nagyon lehet vita tárgya, hogy idő is kell, ami megméri a teljesítményeket. Mi az, ami fennmarad a rostáján, és mi az, ami nem? A Muravidék, ha szabad így fogalmaznom, jól áll ezen a téren. Nézzük például Zala Györgyöt. Kétségkívül impozáns életművet hagyott hátra, és ahogy telnek az évek, egyre erősödik a helye a jelentős képzőművészek sorában. De érdemes egy pillantást vetni a mára is, a ma élő alkotókra” – hangsúlyozta, majd Varga József regényét és Pál Péter verseskötetét emelte ki, melyeket nemrég ajándékba kapott a Muravidéken.  „Intézményvezetőként, de magánemberként, bukovinai székelyek leszármazottjaként is úgy vélem, bármilyen irányba megy a világ, bármilyen próbatételek elé állít bennünket a Gondviselés, a kultúra minden körülmények között a magyarság megmaradásának alapja lesz” – zárta gondolatait Csibi Krisztina.

Majd a Zala György-díjak kerültek kiosztásra, melyeket Vida Törnár Judit, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (MNMI) Tanácsának elnöke, Orban Dušan, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség (MMÖNK) elnöke, valamint Horváth Ferenc nemzetiségi országgyűlési képviselő adott át, a díjazottakat pedig – egy róluk szóló fotósorozat nagyvásznú kivetítésével a háttérben – egy-egy felkért szakember méltatta.

Zala György különdíjban részesült Bokor Béla, a pécsi Határokon Túli Magyarságért Alapítvány kuratóriumának elnöke. „Az elmúlt évtizedek alatt sokoldalú kapcsolatot épített ki és tart fenn elsősorban a Kárpát-medencei, de más külhoni magyar szervezetekkel. 2001-ben vezetésével alakították ki az alapítvány Pannon Magyar Házát, amely mindmáig az egyedüli vidéki székhellyel rendelkező Kárpát-medencei hatókörű kultúraközvetítő és -szervező centrum. Kezdeményezésére immár 30 éve zajlik a Határon Túli Magyarok Fesztiválja, így a Muravidékkel is termékeny szakmai és baráti kapcsolatokat sikerült megteremtenie. 2022-ben, az alapítvány 30. jubileumi évében kiemelt cél volt a délvidéki, azon belül a Muravidéki Magyar Értéktár népszerűsítése” – emelte ki méltatásában Kepe Kocon Lili, az MNMI munkatársa.

Elismerő díszoklevélben részesült Anduska Jánosné, a hodosi Őrség Művelődési Egyesület népdalkörének szakmai vezetője és Orbán Lajosné, a hodosi és domonkosfai hímzőkörök szakmai vezetője. Mindkettőjüket Totič Rozália, az Őrség Művelődési Egyesület elnöke méltatta.  „Anduska Jánosné – Erzsi, bajánsenyei tanárnő 1988-ban vette át a hodosi népdalkör szakmai vezetését. Vezetése alatt a népdalkör 42 dalcsokrot tanult meg. A népdalkör nívódíjat, a népzenei vetélkedőkön két bronz- és egy ezüstfokozatot kapott. A népdalkör felvirágzási időszakától mind a mai napig Erzsi személye példaképként lebegett falunk lakossága előtt. Sok magyar és szlovén anyanyelvű fiatallal megszerettette a magyar népdalt, és nemcsak hozzájárult, hanem fejlesztette, nevelte a magyar identitás tudatát. Szerepléseinkkel elvittük falunk hírnevét az egész Muravidékre, a szomszédos országokba. Nagy betűkkel írva ezerszer köszönjük, hogy a mai napig kitartott velünk” – emelte ki a laudációban.

Hodoson Orbán Lajosné – Szidi szakmai vezetésével 2004-ben alakult meg a hímzőszakkör, majd 2011-ben vezetője lett a domonkosfai hímzők csoportjának is, de Dobronakon is tanította a hímzést. Totič Rozálija méltatásában hangsúlyozta: „A hodosi és a domonkosfai hagyományvilág a Nyugat-Dunántúlhoz, Vas vármegyéhez, az Őrséghez kötődik. Elsősorban ezeknek a hagyományait segítette feleleveníteni a csoportjaiban, de szorgosan tanította Magyarország tájegységeinek hímzéseit is. Műhelymunkákon, bemutatókon nagy szeretettel tanította a hímzés alapjait a kisiskolásoknak, óvodásoknak is. Vezetése alatt több kiállítás, hímzésbemutató volt. A hazai kiállítások mellett Magyarországra is eljutottak munkái. Szidi és csoportja segítette megismertetni a lakossággal a magyar hímzés alapjait, szépségét, az otthon talált kézimunkák megőrzését, megbecsülését. Odaadó munkájára felfigyelt Hodos Község is, oklevéllel tüntetve ki.”

Az ifjúsági korosztályban Zala György kulturális díjat vett át Šooš Peter fiatal történész sokoldalú tevékenységéért az anyanyelv megőrzésénél a fiatalok körében. Végi Noémi, a tavalyi ifjúsági Zala György-díjazott személyes jellegű méltatásában kiemelte: „Egy ilyen kis közösségben, mint a Muravidék, óriási szerepet játszanak a hétköznapi, emberek közti viszonyok. Sosem tudni, melyik előadás, vers, népdal, tánc, tábor, szakkör, tanár, kísérő vagy pont csoporttárs ragadja meg a jövő nemzedéket. Ezért is fontos az az idő, energia és kedv, amit Peti belefektetett a Muravidékbe. Aki ismeri Petit, tudja, hogy a szíve a helyén van és tényleg magáénak érzi a muravidéki magyarság sorsát. Peti fiatal kora ellenére sokat adott ennek a közösségnek, mit sem várva vissza. Volt szerencsém nemegyszer beszélni vele az élet nagy és fontos dolgairól – s bármikor erre terelődött a téma, mindig leszögezte: ő itthon látja a jövőjét, itt érzi azt, hogy tényleg otthon van.”

Zala György kulturális díjban részesült Bacsi László, a zsitkóci Gyöngyvirág Művelődési Egyesület elnöke. „Arra törekszik, hogy megmutassuk, hogyan is őrizzük meg magyar kultúránk sokszínűségét, hagyományainkat, történelmünket, valamint nemzeti önazonosságunkat. Ennek érdekében Zsitkóc ’motorjaként’ aktívan szervezi a nagyszabású rendezvényeket, a helyi és a muravidéki jellegű programokat. Az ő vezetése alatt Zsitkócban felvirágzott a közösségi kulturális élet. A kultúrát itt egészen tágan kell értelmeznünk. A szívéhez legközelebb a néphagyományok állnak… A májusfát létrával, kézi erővel állítják, nem traktorral és daruval. A közösségi disznóvágásnál is a hagyományos módszereket követik. A nótaesten felidézik őseik dalait, a parasztolimpián a régi tevékenységeket, játékokat. Ebbe a sorba tartozik a szintén évenként megrendezett, Hetési étkek kóstolója című rendezvényük is” – mutatta be a díjazott szerteágazó közösségépítő munkáját Dancs Anna magyartanár.

A Zala György életműdíjat idén Car Anna kapta, aki a dobronaki Petőfi Sándor Művélődési Egyesületnek hosszú évekig elnöke és a helyi magyar közösség vezetője volt. Méltatásába Lőrincz Éva, a lendvai RTV-stúdió újságírója kiemelte: „Car Anna a dobronaki művelődési egyesület elnöke küldetését 32 éven át végezte. Részben ez is teret és lehetőséget adott számára, hogy maradandó tetteivel, példaértékű magyarságszeretetével örökre nyomot hagyjon a helyi és a muravidéki magyarság életében, mindennapjaiban, jelenében és jövőjében. Hosszú és impozáns listát lehetne írni politikai érdemeiről is, amely az 1980-as években kezdődött. A férfiasnak mondható területen kemény tárgyalópartner volt határozott elképzelésekkel. A nemzetiségi politikában való szerepvállalására élete egyik mérföldköveként tekint.”  Majd hangsúlyozta: „Felsorolni sem volt könnyű szerteágazó tevékenységét, tenni akarásának gyümölcseit, és ha ki kellene választani a legfontosabbat, nagy kérdőjellel állnék most itt Ön, illetve Önök előtt. De valamit azért így a végén mégsem szabad szó nélkül hagyni. Anyanyelve, nemzete, a magyar kultúra iránti mély szeretetét és elkötelezettségét, amiről egy alkalommal így nyilatkozott: A saját anyanyelvem, a magyar nyelv az a legszebb, a legdrágább kincs, amit nem vehet el tőlem senki. Elvehetnek mindent, de az anyanyelvemet soha.” Car Anna gazdag és odaadó tevékenységére az évek alatt többször is felfigyeltek. 1995-ben megkapta a muravidéki magyar kulturális nívódíjat, az ezredforduló után három rangos kitüntetést vehetett át: a Magyar Arany Érdemkeresztet, a Külhoni magyarságért-díjat és a Kárpát hazáért nívódíjat. 2019-ben Dobronak Község díszpolgárává avatták. A sort a Zala György-életműdíj koronázza meg.

Az ünnepi rendezvény és a díjátadó Šetar Lucija, Pal Laura és Pal Emil zenei előadók, valamint a pécsi Mecsek Néptáncegyüttes és a Tenkes zenekar műsora gazdagította.

Király M. Jutka (Népújság)