Történelmi áttörés vagy gátszakadás?
Az Osztrák Alkotmánybíróság 2020. december 11-i döntése alapján az öngyilkossághoz nyújtott segítség a jövőben nem büntethető.
A jelenlegi osztrák törvény bünteti az öngyilkossághoz nyújtott segítséget, ami aktív eutanáziának számít, vagyis tiltja a kegyes halálnál az orvosi beavatkozást. A törvény értelmében az ilyen segítségnyújtás ma még öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.
Ezen büntetés megszüntetése, a törvény megváltoztatása céljából nyújtott be az Alkotmány-bírósághoz keresetet négy személy: egy 56 éves, sclerosis multiplex betegségben szenvedő férfi , aki külső segítség nélkül nem tudja eldobni életét; egy 75 éves egészséges férfi , aki esetleges gyógyíthatatlan betegség esetén igényelné a külső segítséget; egy 80 éves, Parkinson-kórban szenvedő férfi és egy 66 éves orvos, aki ilyen esetekben segítséget akar nyújtani, de tart attól, hogy ez a cselekedete büntetéssel járó jogi következményeket von maga után. Ezen keresetek birtokában hívta az Alkotmánybíróság 2020. szeptember 24-re tárgyalásra az eutanáziát támogató és azt ellenző feleket.
A törvény megszüntetését pártolók azzal érveltek, hogy nem helyes valakit, konkrétan az orvost vagy a hozzátartozót azért büntetni, mert segítséget nyújtott az öngyilkosságnál olyan személynek, aki súlyos betegsége, elviselhetetlen fájdalmai miatt nem akar tovább élni. Hivatkoztak olyan országokra, ahol ez megengedett, mint például Hollandia, ahol egy 2002-ben hozott törvénnyel elsőként engedélyezték a kegyes halál alkalmazását. Hasonlóképpen legalizálta az eutanáziát Belgium is. Említeni érdemes még Svájcot, ahol a jogi szabályozás átmenet a passzív és az aktív eutanázia között: az orvos közvetlenül nem idézheti elő a menthetetlen beteg halálát, de kezébe adhat halálos dózisú gyógyszert, amelyet a páciens, ha véget akar vetni fájdalmainak, bevehet saját döntése alapján. Svédországban is segítheti az orvos a szenvedő menthetetlen beteget az öngyilkosság elkövetésében.
A liberalizáció ellenzői, köztük az Osztrák Palliatív Társaság tagjai, hangsúlyozták, hogy a mindennapi tapasztalataik szerint a velük kapcsolatba került személyek, akik korábban el akarták dobni maguktól az életüket, a beszélgetések nyomán életkedvük visszanyerésével távoztak tőlük – ezért a törvény megszüntetése, illetve megváltoztatása ellen vannak.
Mindezek után az Alkotmánybíróság 2020. december 11-én kimondta a határozatot: Ausztriában az öngyilkossághoz nyújtott segítség megengedhető, tehát az ebben közreműködő személyeket, orvosokat vagy hozzátartozókat büntetni nem lehet. A segítségnyújtás tiltása és büntetése ugyanis – érvelésük szerint – ellenkezik az ember önmeghatározásának alapjogával, márpedig az élet alakításához való jog, a bíróság szerint, vonatkozik a méltó halálra is.
Az új szabályozás 2022. január 1-jével lép életbe, de addig az Osztrák Parlamentnek előkell készítenie és meg kell fogalmaznia az új törvényt.
A bíróság döntését annak pártolói – élükön az Ausztriai Társaság az Emberséges Élet Végéért – történelmi áttörésnek nevezték, mivel ezzel Ausztria felzárkózott nemzetközi szinten azon országok mellé, ahol ez már gyakorlatban van. Ezzel szemben az Osztrák Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, a salzburgi Franz Lackner érsek a katolikus egyház nevében megütközéssel vette tudomásul ezt a döntést és gátszakadásról, kultúrtörésről beszélt. Amint fogalmazott: az embernek embertársa kezében és nem általa kell meghalnia. Ausztriában, mint mondta, mostanáig mindenki abból indulhatott ki, hogy joga van feltételek nélkül életét tiszteletben tartani egészen a természetes halálig. Ezt a lényeges alapot vonta meg a bíróság most az emberektől. Ebben a helyzetben az egyház nem mondhat le az emberről, még akkor sem, ha valaki önmagáról lemondott.
Az Ausztriai Palliatív Társaság hasonlóképpen aggódik, amikor azt mondja, hogy emberek, akik egzisztenciálisan nehéz helyzetben vannak, és úgy érzik, hogy ezzel terhére vannak környezetüknek,a mostani döntés következtében nyomás alá kerülnek és az új törvény adta lehetőség révén maguk kérik, hogy segítsenek nekik átmenni a gyors halálba. Jelenleg a Parlamentre hárul a feladat, hogy a törvényt oly módon fogalmazza meg, hogy az ne adjon lehetőséget a visszaélésekre az öngyilkossághoz nyújtott segítség alkalmazásakor.
A Parlamentben jelen lévő politikai pártok a Bíróság döntését tudomásul vették, több-kevesebb lelkesedéssel. Az ÖVP-hez tartozó alkotmányminiszter, Karoline Edtsadler kijelentette, hogy továbbra is törekednek, hogy senki ne szoruljon arra, hogy életének értékét meg kellene kérdőjeleznie.
Remélhetőleg a törvényalkotók odafi gyelnek azok véleményére is, akik kiállnak az emberi élet méltósága mellett, egészen a természetes halál bekövetkeztéig. Világos törvényre van szükség, amely megakadályozza a visszaéléseket, és nem teszi lehetővé, hogy nehéz helyzetben lévő súlyos beteg személyt átsegítsenek könnyelműen a túlvilágra. A törvénynek körül kell írnia az orvos szerepét, és emlékeztetnie kell őt arra az esküre, amit hivatása kezdetén tett és amelyben a gyógyítás, az életmentés mellett kötelezte el magát. Az új törvénynek meg kellene tiltania olyan egyesületek alapítását is, amelyek ebben a folyamatban az eutanáziát segítik. E helyett sürgetnie kellene tanácsadó irodák felállítását, támogatnia kellene továbbra is a palliatív gondozással foglalkozó szervezetek működését, amelyeknek céljuk visszaadni az embereknek az életkedvet, még akkor is, ha nehéz helyzetükben elveszítették a reményt. Meg kell jegyezni, hogy jogászok, morálteológusok intenzíven foglalkoznak a kérdéssel, mivel az jelen van a társadalom életében, de csak kevesen nyilatkoznak az eutanáziához való segítségnyújtás javára.
Az egyház álláspontjával egyetértve mint morálteológus személyesen sem tudom támogatni az öngyilkossághoz nyújtott segítséget, vagyis az aktív eutanáziát, mivel nem lehet tudni, hogy mikor szakad át a gát. Az áradat ugyanis magával sodorhat mindent, beleértve ártatlan emberi életeket is, akik egyesek szerint terhére vannak a társadalomnak, emberi közösségeknek, esetleg magának a családnak.
DR. VENCSER LÁSZLÓ morálteológus
