Trópusi utazás

Mikor legkevésbé számított rá: bekövetkezett! Mint sok gyermek, évekig ábrándozott arról, hogy expedíciót szervez a dél-amerikai dzsungelbe. Végighajózza az Amazonászt, ismeretlen indián törzseket, állat- és növényfajokat fedez fel. Könyvet ír kalandjairól és híres lesz. Az évek elteltek, és akár a legtöbb felnőtt, elfelejtette az egészet. Szülei nagy megelégedésére jogot végzett, és már hosszú évek óta egy neves ügyvédi irodában dolgozott.

Negyvenes éveinek közepén járt, mikor a cégnél megismerte Mariettát, az új dél-amerikai származású munkatársat. Az első perctől kezdve egymásra találtak! Marietta is jogász akárcsak ő. Vidám és szép. Szülei mindent megadtak neki, amit csak módos szülők egyetlen lányuknak biztosíthatnak: jó gyermekszobát, megfelelő nevelést, neves egyetem diplomáját. 

Most első látogatásukra készültek Marietta szüleihez. A repülőjegy foglalásakor döbbent rá, hogy az Amazonas szomszédságába készül! Rég nem tapasztalt izgatottság lett úrrá rajta hirtelen, és megemlítette Mariettának, mi lenne, ha kirándulást szerveznének az esőerdőbe?

- Kirándulást, drágám? Nem! Expedíciót! Tudod, amíg te fiatalkorodban Párizst, Londont és Berlint fedezted fel, addig én becsavarogtam Dél-Amerikát.

- Becsavarogtad? 

- Igen, barátaimmal körülnéztünk egy kicsit. Szinte mindenütt voltam. Egyszer José barátommal eltévedtünk az Amazonas útvesztőjében. Képzeld, több mint egy hét kellett hozzá, hogy kikeveredjünk belőle. Fantasztikus volt!

- Én már nem vagyok annyira fiatal, ezért csak valami biztonságos, jól szervezett kiruccanásra gondoltam – jegyezte meg kicsit féltékenyen.

Készült! Gyermekes izgalmát saját magának is szégyellte bevallani. Munka közben azon kapta magát, hogy nem az ügyiratok szövege, hanem az Amazonas-medence térképe van számítógépe képernyőjén. Listát allított össze a szükséges dolgokról. Gyermekkorában is ezt tette, hosszú lajstromokat szerkesztett az expedícióhoz szükséges felszerelésről. Igazi expedíció lesz! Nem túristáknak való, drága, mégis olcsó szórakozás, hanem igazi utazás. Trópusi utazás! Az utóbbi években csak szakirodalmat olvasott, most esténként az Utazások öt világrészen című könyvet bújta.

Eljött a nagy pillanat, felszállt a repülőgép. Elindultak! Egy hónap szabadság áll elöttük. Rövid látogatást tesznek Marietta idős szüleinél, aztán csónakba! - irány az Amazonas! 

Frissen szállt le a gépről. A taxiból élvezettel nézte a trópusi nagyváros nyüzsgését míg Marietta szüleihez hajtottak. A város kavalkádjában már a végtelen esőerdő hangjait hallotta.

- Mama, Papa, hadd mutassam be a vőlegényem! – Ebbéli státusáról repülőútjuk alatt egyeztek meg, Marietta szüleinek régivágású életszemléletére való tekintettel. 

Látogatásuk a lehető legjobban indult. Nagyon könnyen szót értett Marietta nyugalmazott üzletember apjával, kedves és közvetlen édesanyjával. Az első három nap pillanatok alatt telt el. A negyedik nap megjegyezte:

- Szerelmem, mikor említed meg szüleidnek, hogy hamarosan Amazonászi utazásra készülünk? Csak azért, hogy ne érje őket olyan váratlanul, ha holnap, holnapután útrakelünk.

- Igazad van, szívem, szólok. Holnap gyorsan megszervezek mindent. Apropó, holnap: említettem, hogy Pedro bácsiék jönnek látogatóba? Feleségestől, gyermekestől, unokástól. Pedro bácsi apám üzlettársa volt és egyik legjobb barátja. Nagy huncut az öreg! Hát még fiatalkorában milyen lehetett? Annak idején apámat is belerángatta jó néhány görbe estébe, de te erről aztán nem tudsz! – mosolygott bizalmasan. Biztosan fogod élvezni a társaságukat. 

- Biztos vagyok benne, kedvesem. Alig várom már, hogy megismerjem őket!

- Pedro bácsiékról jut eszembe, holnapután édesanyámat el kell vigyem a fogorvosunkhoz. Ő is Pedro. Sok évtizede a családi fogorvosunk. Anyámnak meglazult a felső hídja, nem szeretné, ha a tiszteletünkre rendezett szombat délutáni garden partyn gondot okozna neki. Ma kedd, szombatig a fogorvos megoldja a problémát.

- Igen, ma kedd van. És szombaton garden party? A tiszteletünkre?

- Igen, szívem! A szüleim rendezik a messze Európából vőlegényével együtt hazatért lányuk megünneplésére - ragyogott Marietta.

- Értem, de hát az további négy nap és mi már négy napja itt vagyunk....

- Ne aggódj, kedvesem! Ezt a hetet szépen végigcsináljuk, aztán, mint akik jól végezték dolgukat: irány az Amazonas! Nyugodt lelkiismerettel megyünk, tudván, hogy boldoggá tettük szüleimet.

- És Pedro bácsiékat...

- És a héten sem fogsz unatkozni. Apám említette, hogy amíg az anyámmal ketten körülnézünk a városban, bevisz téged a klubba egy kicsit az öregfiúkkal elbeszélgetni. Más világ ez mint a tiéd, de, meglásd, élvezni fogod.

A hét valóban kellemesen telt. Nagy sikert aratott a szombati garden partyn is. Marietta vőlegényével mindenki elégedett volt.

- Drágám, ma pihenünk, vasárnap van. Anyám egyik különleges ételét fogja elkészíteni nekünk. Kérlek, dícsérjed a főztjét ha ízlik, ha nem. Amúgy nem aggódom. Csodálatos, mennyire megtalálod a hangot itt mindenkivel! Olyan büszke vagyok rád! Szeretlek!

- Én is szeretlek, kedvesem!

- Ha az öregekkel ilyen jól szót értettél, mi lesz majd a jövőhéten? Istenem! Ha csak rágondolok is, máris a könnyem csordul ki örömömben!

- Miért, mi lesz a jövőhéten? - lepődött meg.

- Kedden legjobb iskolai barátnőmet, Virginiát, látogatjuk meg. Férjével együtt nagyon kedves emberek. Szép nagy család: hét gyermekük van! Szerdán Paulához megyünk látogatóba. Együtt csináltuk végig az egyetemet, szigorlatokat és bulikat egyaránt. Sokat tanultam tőle! Nem tudom milyen állapotban találjuk, mert éppen most vált el. Ötödször. Csütörtökön és pénteken pedig az unokatestvéreimhez megyünk. Mind a hetet meglátogatjuk. Égnek a vágytól, hogy megismerjenek. Jól fogunk szórakozni, meglátod!

- Azt látom, hogy megint sűrű programunk van, csak a hétfő szabad...

- Hétfőn ajándékokat vásárolunk mindenkinek, hiszen nem mehetünk üres kézzel senkihez...

- Nyilvánvaló, hogy a jövő héten sem indulunk a dzsungelbe! - panaszkodott.

- Jaj, ne haragudj kedvesem! Tudod, hogy kötelességem mindannyiukat végiglátogassam és a vőlegényem bemutassam!

- Marietta, te félévenként hazalátogatsz! Minden alkalommal így végigzarándokolod a családot, a barátokat?

- Jaj, dehogy, ez csak most van így. Eddig csak a barátaimmal tértem haza, még soha vőlegénnyel. Tudod, nálunk Dél-Amerikában ezek a dolgok, mint eljegyzés, házasság még szentek, nem koptak el úgy mint nálatok Európában.

- Nem lett volna mégis jobb, ha nem állunk elő ezzel a vőlegény történettel? Már rég az Amazonas útvesztőjében csatangolnánk, hajóznánk.

- Jaj, kedvesem, nem lehetsz ennyire önző! Már-már kegyetlen! Gondolj szegény szüleimre! Már komolyan aggódtak, hogy mi lesz egyetlen lányukkal? Itt egy barát, ott egy barát, de soha semmi komoly? Most téged, a vőlegényemet látva végre megnyugodhatnak.

- Örömmel hallom, de egy hét múlva aztán indulás az őserdőbe!

- Igen, kedvesem, a hetet végigcsináljuk, aztán hétfőn reggel indulás! Senki, semmi nem állhat utunkba!

A látogatás a barátoknál, unokatestvéreknél jól sikerült. Halálra ették, könnyesre kacagták magukat. Mindenki elégedett volt és lehetett. Eltelt a második hét is.

- Ne haragudj, szerelmem, csak kedden jön az ügyvéd. Tudom, azt mondtuk, hétfőn indulunk, de hát nem tehetek róla, hogy csak most sikerült az ügyvédet elérni. Most tért haza szabadságról, két hetes vadászatról az őserdőből.

- Ügyvéd? Az őserdőből? 

- Nem akartalak mindenféle családi üggyel zaklatni, de szüleimmel elintéznivalóink vannak, egy-két fontos dolgot rendbe kell tennünk. Sajnos eltart egy hétig is...

- Még egy hétig?! - vágott Marietta szavába. - Kedvesem! Ezzel a további héttel már eltelik három hetünk a hónapnyi szabadságunkból! Még egy hét ügyintézés! Rettenetes!

- Ne elégedetlenkedj, szívem. Egy hét alatt ilyen fontos ügyeket elintézni, fantasztikus dolog. Tudtad, hogy itt nállunk sokkal kisebb ügyek lebonyolítására is több hónapnyi időre van szükség? Szerencsénk, hogy az ügyvédünk nagybátyjának az unokatestvére az igazságügy miniszter, csakis ezért mehet ilyen gyorsan az ügyünk. De sietnünk kell, egy hét hosszú idő!

- De hát most mondtad, hogy egy hét milyen rövid idő az ügyintézésre!...

- Arra igen, de hosszú miniszternek lenni és maradni.

- Én úgy látom, soha nem jutunk el az esőerdőbe..

- Jaj, ne légy már olyan kishitű! Marad még pontosan egy hetünk. Ennyi idő alatt, jó szervezéssel, a fél Amazonas-medencét megmutatom neked.

A harmadik hét is eltelt. Szerencséjük volt: az igazságügy miniszter kibírta, és egész héten miniszter maradt. Mindent elintéztek eredményesen. Hátizsákjaik bepakolva, charter járat, csónak, idegenvezető megfogadva. Marietta szülei, kis huzavona után, beleegyeztek az utazásba. Most már biztos, hétfőn hajnalban indulhatnak. 

Vasárnapról hétfőre virradóra a vízvezeték főcsapjának csepegésére riadtak fel.

- Rettenetes! Szegény szüleim! Most mi lesz velük! – sikoltott föl Marietta.

- Hogy mi lesz velük? Hát szerelőt hívnak – dörmögte álmosan.

- Igen, igen. Szerelőt kell hívjanak! Borzasztó! Nagyon sajnálom drágám, de nem hagyhatjuk idős szüleimet magukra ebben a katasztrófában. Nem tudunk útra kelni, szükségük van ránk!

- Nem túlzol te Marietta? Hiszen csak a csap csepeg!

- Ma csak csepeg, holnap már kihasad a cső és hatalmas árvíz áraszjta el a házat!...

- Édesem, reggel apád hívja a vízszerelőt és megoldja a problémát. Mi itt a gond?

- Éppen az a gond, hogy te nem érted! Idős apámra hagynád a nehéz feladatot, míg te, a fiatal, ahelyett, hogy férfiasan megoldanád, a csepegő csap elől gyáván az esőerdőbe menekülsz? Mit mondanak a szüleim, milyen férj lesz majd belőled?

- Hiszen nem is tudok a szerelővel beszélni, nem tudok spanyolul!

- Nem számít az, szerelmem! Itt kell lenned és puszta jelenléteddel bizonyítanod, hogy talpig férfi vagy.

Beletörődött sorsába és bizonyított. A harmadik szerelő a negyedik napon, megérdemelt fizetségre nyújtotta kezét: a csap nem csepegett! Keserűen nézte a falinaptár lapjait: - Vége a szabadságnak, szombaton repülünk vissza Európába és a munkába. Az esőerdő elérhetetlen távolban marad.

Pénteken, a reggelinél föltűnt neki, hogy Marietta és szülei a háta mögött cinkosan összekacsintgatnak. A reggeli végeztével Marietta ünnepélyesen megszólalt:

- Kedvesem! Szüleimmel közösen nagy meglepetést tartogatunk számodra! Rögeszmédet ismerve, biztosak vagyunk benne, hogy örülni fogsz... Elviszünk a ...

 - De hát nincs már idő! – kiáltott fel udvariatlanul.

- Bőven elég az idő, szerelmem! – lelkesedett Marietta. - Szüleimmel közösen... úgy döntöttünk, hogy... elviszünk téged … elviszünk…a Botanikus Kertbe!

Másréti Zoltán

(Óraátállítás, Romanika Kiadó, Budapest, 2020)