Tusványos, az örök

Két év kihagyás után 2022. július 19–24. között telepedett le újra a hallgatóság a tusnádfürdői kempingben felállított sátrakban és egyéb előadóhelyszíneken, hogy tájékozódjon, hogyan is látja a világot a jobboldali nézeteket képviselő közösség. Este meg különböző műfajú koncerteken engedte ki a gőzt.

Immár huszonöt éve július második felében varázslatos hangulat lengi be az Olt folyó szorosában fekvő fürdőtelepülést, amelynek különös kisugárzását eleink közéleti értelemben is érezhették, 1902-ben itt rendezték az első székely kongresszust, amely „a székelyproblémát” – kivándorlás, munkanélküliség, elnéptelenedés – volt hivatott tárgyalni. A 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor – közismert nevén Tusványos –, ez a szabadegyetem és a fesztivál máig egyedülálló és innovatív ötvözetének tartott rendezvénysorozat 1997 óta gyűjti itt össze mindazokat, akik a magyar nemzetet nem országhatárok közé szorított entitásként próbálják értelmezni. És bizony a mai magyar nemzetpolitika sok sarkalatos pontjává szilárdult tézis itt hangzott el először az évek folyamán. A felsorolás élére természetesen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a magyar igazolvány, illetve a kettős állampolgárság intézményeinek „szentháromsága” kívánkozik.

Ahogy Toró T. Tibor, a tábor egyik alapító „atyja” fogalmazott, a legutóbbi, 2019-ben rendezett, harmincadik Tusványost követően azzal az elhatározással vágtak bele a harmincegyedik megszervezésébe, hogy itt az ideje valamiféle cezúrának, új korszak kezdetében gondolkodtak. „Rá kellett jönnünk azonban, hogy ez a tábor, ez a folyamat annyira mélyen beásta magát a medrébe, hogy a »legyen valami új« típusú nagy elszánások egyszerűen nem működnek. Mindig lehet csavarni rajta egy keveset, de a folyamat annyira mélyen és öntörvényűen hömpölyög, hogy lehetetlen rajta lényegit változtatni, pláne szembe menni vele” – mondta.

Idén 27 helyszínen megszámlálhatatlan előadás zajlott, az ember folyamatos frusztrációt érzett, hiszen állandóan két-három helyen kellett volna lennie. De ez a jelenség is rímelt a tábor idei jelmondatára – van, ami örök –, Tusványoson ez az állapot sem megváltoztatható, sőt, a helyzet folyamatosan „romlik”. Egyetlen programpontnak nincs konkurenciája: a magyar miniszterelnök hagyományos szombat délelőtti előadásának, amelyet a népnyelv csak Orbán-koncertként emleget. Botorság is lenne bármit szervezni arra az időpontra, hiszen olyankor mindenki a nagyszínpad előtt tolong, hogy meghallgassa Orbán Viktor helyzetelemzését, illetve megtudja, a jövőben merre lesz az arra.

Idén leginkább azt, hogy a veszélyek, a bizonytalanság és a háború évtizede lesz a következő, repedeznek a nyugati civilizáció korábban megrendíthetetlennek hitt tartóoszlopai. A kormányfő úgy vélte: „rossz kedvünk tele” egy alapvetően nyugati életérzés, ami abból fakad, hogy fogyóban a nyugati civilizáció ereje, teljesítménye, tekintélye és cselekvőképessége. A hatalmi és anyagi térvesztésben a legfájóbb az, hogy a Nyugat elvesztette az energiahordozók feletti ellenőrzést. Ugyanakkor „a Nyugat szellemi értelemben Közép-Európába költözött”, amely azt ajánlotta, hogy mindenki maga dönthessen arról, kivel kíván élni. „De ezt visszautasították, és továbbra is harcot folytatnak Közép-Európa ellen azzal a céllal, hogy olyanná tegyenek bennünket, mint amilyenek ők.” Ami az ukrán–orosz háborút illeti, Magyarországnak joga van szomszédos országként azt mondania, hogy a béke az egyetlen megoldás az emberélet megmentésében, a háborús infláció és a háborús gazdasági válság egyetlen ellenszere is egyben. Magyarország csak akkor őrizheti meg gazdasági értelemben a sikereit, mondta a miniszterelnök, ha kimarad a háborúból, a migrációból, a „genderbolondériából”, a globális adóból és az európai általános recesszióból.

Fontosnak nevezte, hogy Magyarországnak vannak ambíciói, közösségi, sőt, nemzeti ambíciói. Ahhoz, hogy „a most következő nehéz időszakban megőrizzük a nemzeti ambícióinkat, együtt kell maradnunk, együtt kell maradni az anyaországnak és együtt kell maradni Erdélynek és a többi magyarok lakta területnek a Kárpát-medencében” – fogalmazott Orbán Viktor.

Természetesen nem maradtak el a román reakciók sem, amelyek közül a legfajsúlyosabbnak Bogdan Aurescu román külügyminiszter megszólalása nevezhető. A fő külügyér sajnálatosnak nevezte, hogy a magyar miniszterelnök Románia területéről terjesztett olyan nézeteket, amelyekkel Bukarest nem tud azonosulni. A Digi24.ro hírportálnak adott interjújában elmondta: magyar részről nem érte provokáció Romániát, a magyar kormánytagok nem érintettek olyan, Bukarest számára kényes kérdéseket, mint az „úgynevezett etnikai alapú” autonómia, vagy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek kollektív jogai, amelyeket Románia elfogadhatatlannak tart. Ugyanakkor Orbán Viktor provokatív kijelentéseket tett az Európai Unióról, az európai szolidaritásról, és bírálta az Oroszország elleni szankciókat, illetve a nyugati értékeket, szögezte le Aurescu. Paul Stănescu kormányfőtitkár, hozzátéve: Románia nem ugródeszka az Európa-ellenes és oroszbarát üzenetek számára, sem Orbán Viktor kormányfő, sem pedig a magyar kormány tagjai részéről.

Az idei Tusványos különleges színfoltjának számított, hogy a magyar miniszterelnök két futballeseményre is ellátogatott Sepsiszentgyörgyre, illetve Csíkszeredába. Azt a hangosan skandáló szeretetet, amellyel a lelátó népe mindkét helyszínen fogadta, akár lélekerősítőként is bőven elraktározhatja magában.

Csinta Samu