Újabb emléktábla Beregszászon
A Beregszászért Alapítvány hatodik emléktábláját avatták fel az egykori híres gimnázium jogutódjában, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Líceumban: dr. Kiss Ferencét, aki 1939-től 1944-ig volt a gimnázium diákja. A bronz dombormű alkotója Lengyel Tibor nyíregyházi szobrász.
"A jelenlegi emléktábla avatása is azt bizonyítja, hogy van múltunk, és e szerint jövőnk is" – jegyezte meg köszöntőjében Szabó Árpád. A líceum igazgatója köszönetét fejezte ki Dalmay Árpádnak, a Beregszászért Alapítvány kuratóriumi elnökének, aki szívén viseli, hogy a tanintézmény egykori, híressé vált diákjainak emléket állítson. "Minket is büszkeséggel tölt el, hogy ilyen közismert emberek tanultak egykor e falak között. És már most könyvelhető, hogy a jövőben is lehetnek hasonló ünnepségeink, hiszen évről-évre gyarapszik azok száma, akik bizonyosan beírják majd nevüket a történelembe" – tette hozzá az igazgató.
Dalmay Árpád nem tudott személyesen részt venni az emléktábla-avatáson, ezért levélben küldte el köszöntő szavait. A levélből kiderült, nagy megtiszteltetés a Beregszászért Alapítvány számára, hogy immár a hatodik emléktáblát ajándékozza a Beregszászi Bethlen Gábor Gimnáziumnak, új nevén Líceumnak.
„Alapítványunk fő célja a Beregszászban és a Beregszászi járásban, de tágabb értelemben az egykori Bereg vármegyében élő magyarság nemzeti önazonosság-tudatának erősítése múltunk nagyjai emlékének megörökítésével. A Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnázium, későbbi nevén Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium ilyen, országszerte híres embereket oktatott, bocsátott szárnyaira, illetve tudott tantestülete soraiban. Fogadják szeretettel alapítványunk ajándékát, őrizze a líceum tantestülete, diáksága, Beregszász egész magyarsága dicső múltunk emlékeit”.
Fia, ifj. Kiss Ferenc is levélben köszöntötte a résztvevőket, aki leírta, édesapja mindig nagy szeretettel mesélt neki Beregszászról, a város híres szülötteiről, legendás helyszíneiről, ezért nagy öröm volt számára, hogy az alkotás méltó helyre került és betölti a neki szánt szerepét. Egyrészt felhívja a kárpátaljai középiskolások és pedagógusok figyelmét arra, hogy van egy neves irodalomtörténészük, akinek az életművét érdemes tanulmányozniuk, másrészt Kiss Ferenc közelebb kerül általa a helybéli szakemberekhez is.
„Közös célunk, hogy minél többen olvassák a műveit, ismerjék meg jobban a munkásságát, és adják tovább gondolatait az újabb nemzedékeknek. Remélve, hogy a város polgársága, de az „errejárók” és Kárpátalja magyar lakossága is újból büszke lehet valamire, valakire”.
A táblát Szabó Árpád és dr. Cseh Áron, az ungvári főkonzulátus vezető konzulja leplezték le, majd a jelenlévő vendégek, társadalmi szervezetek képviselői elhelyezték a tisztelet koszorúit az emléktáblánál.
Dr. Kiss Ferenc író, kritikus, irodalomtörténész, tanár, a Beregszászi Magyar Királyi Állami Gimnázium volt diákja 1928. november 11-én született Tiszapéterfalván szegény parasztcsaládban. Az alapiskolát helyben, a középiskolát Beregszászban és a Debreceni Református Kollégiumban végezte, majd a Debreceni Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. Az ‘56-os forradalom és szabadságharc alatt a debreceni Csokonai Rádió vezetője volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság nyolc hónap börtönre ítélte. 1957-től az ELTE BTK 20. század Magyar Irodalmi Tanszékének tudományos segédmunkatársa volt 5 éven keresztül. Ezt követően az MTA Irodalomtörténeti Intézet és az Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársa, majd főmunkatársa. Közben megvédte disszertációját és 1978-tól az irodalomtudományok kandidátusa lett. Munkásságát Ady Endre jutalommal, József Attila és Bethlen Gábor-díjjal, illetve Márton Áron emlékéremmel ismerték el. Budapesten a II. kerületi Bogár utcában élt és alkotott. A Magyar Írók Szövetsége 70. születésnapján még köszöntötte és méltatta munkásságát. Dr. Kiss Ferenc 1999. október 30-án, 71 éves korában hunyt el Budapesten és a Farkasréti temetőben nyugszik.
Hegedűs Csilla
A szerző fotóival
