Vers ● sor ● ban 2025
„Ahogy a méhekről tartja a mondás: ha kipusztulnak a méhek – szólta el magát állítólag Einstein – öt éven belül kipusztul az emberiség is. Ehhez hasonló mondattá kövült bennem egy pesti könyvárus mondata: Ha kipusztul a vers, nagyjából egy nemzedéknyi időn belül kipusztul az emberség is az emberiségből.” Természetesen; nemcsak verssel él az ember, de lelki egészségünkhöz, annak megőrzéséhez, karbantartásához a művészetek valamelyik ága mindenképpen hozzájárul.
A vers, mint életelem fontosságát emelte ki a 2025-ös Vers ● sor ● ban (kötetlen irodalmi versmondások sorozata) bevezetőjeként Lengyel Ferenc, aki a versnapi eseményt megálmodta és létrehozta. Az idén kilencedik évébe lépett, házigazdája pedig a bécsi Collegium Hungaricum volt, amely önzetlen kulturális helyszínként a kezdettől fogva támogatta. A versműsorokat életre hívó, 1964-ben útjára indított magyar költészet napja, április 11-e, két irodalmi nagyság, József Attila és Márai Sándor születésnapja. Az idei évben viszont a magyar irodalom számos alkotójának van ünnepi évfordulója. Számos, kerek évfordulós alkotóra emlékezve, a különböző fórumok más-más költőket állítottak idei programjuk középpontjába.
A bécsi költészet-napi alkalom Kosztolányi Dezső névjegyét „helyezte” jelképesen a rendezvény „asztalára”; tárgyi valóságában egy 1940-es kiadású Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei eredeti példányával, és az idei, emlékbe elvihető könyvjelzővel, rajta az Akarsz-e játszani kezdősoraival: „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, / akarsz-e mindig-mindig játszani…”
Ez az életmű költői, műfordítói, novella- és regényírói, nyelvművelői arcvonásainak egymásba oldódásától kapja azt a sajátos kisugárzást, művészi hatást, amely jellemzi és századunkban továbbélteti. A költő Kosztolányi, aki a magyar nyelv szépség-ideáljának jegyében élt, több verssel is jelen volt a felolvasásokban. Az ő versei mellett többnyire költészetünk utóbbi másfélszáz évének kiemelkedő alkotásai töltötték ki a délutánt.
Elhangzottak Áprily Lajos, Székely János, Ady Endre, Pilinszky János versei. Mezei Mária, József Attila, Kányádi Sándor verseiből is hallhattak a jelenlévők néhányat, mind-mind a felolvasók által hozottak, általuk kedveltek, kiválasztottakat. Ebben a kötetlenségben szerveződött kerek egésszé az est.
Öt-hat vers elhangzása után zenei betétek szólaltak meg, Víg Margit, és Pap Péter hegedűművészek előadásban. Zárás előtti meglepetésként pedig Pap Ildikó énekelt gitárkíséret mellett megzenésített verseket.
A véletlenszerűen megszólaló jelenlévők különös egységeket terem-tettek a felolvasott művekkel. Egyik zenei betétet követően egymás után hangzott el több Sík Sándor-vers. A modernség hangja is jelentkezett két költőnő, T. Szabó Anna és Szabó Zsuzsa soraiban. A délután másik, az alkalom szervezőerejévé növő mozzanata pedig Radnóti nevéhez kapcsolódott: az elsők közt szólalt meg a költőt hívó-kereső Sík Sándor-vers:
Miklós, most merre járhatsz!
A lomb között borzas szellő motoz.
Zizeg az illat, amit erre hoz, —
Tán ebben van a válasz?
Vagy csak a könyvben,
A versek márvány idomaiban?
Örvénynek az örvény (Radnóti Miklós emlékezete)
A zárás előtti percekben pedig meglepetésként csendült föl egy másik Radnóti-mű, a Nem tudhatom megzenésítése, a Kicsi hang felvidéki zenekar változatában. A békevágy több versben is feltört, felhangok nélkül, tiszta szavakkal a délután folyamán. Hadd idézze föl hangulatukat Kosztolányi Dezső vers-fináléja:
Kiáltsatok együtt,
Európa bátor szellemei, költők,
hogy gyáva vadállat bújik el a vackán
és vaksi vakondok fúr alagútat.
Daloljatok együtt,
fények, fejedelmek, szellem-fejedelmek,
hogy lélek a várunk, légvár a mi várunk,
ezt rakjuk az égig, kemény szeretetből
és légi szavakból.
Kezdjetek előlről építeni, költők,
légvár katonái.
(Kosztolányi Dezső: Európa)
A komoly, mégis oldott hangulatú találkozó folytatásra hív 2026-ban. Megeshet, hogy legközelebb már diaszpóránk több fővárosában is fölcsendül egy-egy hasonló, újszerű, rokon lelkű versmondó alkalom. Hiszen Bécsben is meggyökerezett…
Bécsi Napló szerk.
