Vészesen növekszik a demenciában szenvedő idős emberek száma

A Magyarország-i és Ausztria-i nyugdíjasok között közös, a demenciában szenvedők számának évről-évre történő növekedése.
Természetesen mindenkinek közös vágya, hogy a 40-50 ledolgozott „munkás évek” alatt befizetett, ill. a támogatott nyugdíjukból, minél kisebb életszínvonal vesztéssel egészségesen, minél tovább ÉLNI tudjunk. Mindenki az élete különböző szakaszában kimondottan, vagy kimondatlanul felállít egy prioritási listát. Az idős korúak, a 65 év felettiek az évek előrehaladtával, a betegségek egyre gyakoribb és súlyosabb fellépésével a prioritási élére az EGÉSZSÉGÜKET állítják. Az ehhez szükséges és a létük fenntartásához
nélkülözhetetlen ANYAGIAK már a második vonalba kerülnek. Tehát nézzük meg, az egyre nagyobb számban fellépő „népbetegség”, milyen arányban, szinten jelenik meg az idős, nyugdíjban lévő kortársainknál.

A WHO becslése szerint, a világon (becslés) alapján, 47,7 millióan szenvednek demenciában. 2050-re pedig az érintettek száma meghaladhatja a 130 milliót. Magyarországon és a szomszédos Ausztriában is hasonlóan növekvő tendencia figyelhető meg. Mondhatjuk, hogy mindkét országban már közel negyedmillióan szenvednek ebben az időskori idegrendszeri
betegségben. Az idősotthonokban élők 50 %-a érintett. A diagnózist az alapellátásban, a korházakban, de igen gyakran az idősotthonokban állítják fel.

A demenciában szenvedők száma ugyan folyamatosan növekszik, de mivel kezdetben nehéz felismerni, valójában sokkal többen lehetnek, mint amit a jelenlegi statisztikai adatok kimutatnak. Ha a családtagokat is hozzávesszük, a teljes lakosság tíz százaléka lehet érintett. Az 1980-as évekhez képest jelentősen nőtt a 65 év felettiek aránya itthon, és bár a születéskor várható élettartam is nőtt, nem tartunk még ott, hogy az egészségben töltött
évek száma ezt ugyanolyan mértékben kövesse; ezért még sokat kell tenni. Megemlítem, hogy az Európai Unióban a nyugdíjba meneteltől számítva az egészségben eltöltött évek száma 9,5 év, Németországban 12, Magyarországon 6,3 és Ausztriában 8. (EuroStat)

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat kutatásai, felmérései és ismertetése alapján kaptunk egy friss átfogó képet az otthonok demens lakói és a gyámolítottak számáról, arányáról. Megállapításaik figyelemfelhívóak. A demencia egyszerre lelki és anyagi teher is, a társadalomnak, a családnak és az egészségügynek. Súlyos teher a költségvetésnek. A korábbi évtizedekben nem esett ennyi szó a betegségről. Azt is tudjuk, hogy ellátásuk elképesztő
összegeket emészt fel, miközben csak tíz százalékuk jut el a kezelésig, ugyanis a kezdeti időszakban sokszor „félreismerik” a betegséget. Még a háziorvos számára is komoly kihívás kiszűrni a demenciára utaló tüneteket, pedig mielőbb a megfelelő helyre kell irányítani a betegeket.

Ismertek a kockázati tényezők, de valójában nem tudjuk a kialakulásának pontos okát. Az életút során a demencia módosítható rizikófaktorai közé soroljuk: az alacsony iskolai végzettséget, a hallászavart, a dohányzást, a depressziót, a társas elszigeteltséget, a mozgásszegény életmódot, az elhízást. A magas vérnyomás, a cukorbetegség, a traumás agysérülés, sőt még a légszennyezettség is növelheti az esélyét a szellemi leépüléssel járó kór kialakulásának. A tünetek megjelenése után az állapotromlást a fizikai és szellemi aktivitás lassíthatja. Olyan beteg csoportról beszélünk, akik segítségre, támogatásra szorulnak, mert maguk nem tudják, képesek az érdekeiket védeni, képviselni.

A stigmatizáció, ami jelenleg a közgondolkodást uralja nem segíti, hanem rontja a demenciában szenvedők helyzetét, akár a családban, akár egészségügyi intézményekben kapnak ellátást. Előre lépés lenne, ha sikeresen megváltozna a közgondolkodás, a közbeszéd. Tudott, hogy 2015-ben az szakállamtitkársággal együttműködve az Interprofesszionális
Demencia Alapprogram létrehozása is ezt a célt szolgálta. Ennek keretében legalább hétszáz szakdolgozót képeztek a speciális demenciában szenvedő idősek ellátásra. A szakemberek által kitalált gondozási formát igyekeztek a gyakorlatba átültetni, emellett az egészségfejlesztési irodák segítségével felkészíteni a társadalmat a demens betegek gondozására. Rövidfilmekkel felhívták a figyelmet a jelenségre, továbbá ingyenes információs órákat tartottak a hozzátartozóknak. 2025-ben is további feladat, hogy a
demenciával élők családtagjai támogatást, segítséget kapjanak az otthoni ellátáshoz, a nehéz élethelyzetükben. Sok család nem tudja, mivel áll szemben, intenzív oktatásra, felvilágosításra és anyagi támogatásra szorul.

Madár Csaba, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat módszertani munkacsoportjának vezetője publikálta, hogy Magyarországon 33 intézményükben 2532 idős embert látnak el. 2023-ban indítottak egy online felmérést. A kérdőíveket fél év alatt 24 intézmény 270 dolgozója töltötte ki, ebben a bent lakó 606, demenciával diagnosztizált gondozott állapotáról és
ellátásáról szereztek információkat. Bár az 1503 ellátott 40 százaléka rendelkezett szakvéleménnyel, gondozóik megítélése szerint 60 százalék mutatta a demencia jeleit. Kétharmaduk az intézményi felvételt követően jutott diagnózishoz, sok családtag vagy a betegségről, vagy a kezelés lehetőségéről nem tudott. A fő bekerülési okok között szerepelt a megromlott egészségi állapot, hogy 24 órás felügyeletre szorul, önellátásra nem képes
az idős hozzátartozó. Vizsgálatukból az derült ki, hogy nagyjából 18,5 százalékuk egyáltalán nem volt önellátásra képes, 21 százalék teljes kiszolgálást igényelt, 63,7 százalék inkontinencia miatt pelenkát használ, 65,7 százalék nem tud önállóan tisztálkodni. 72 százalék jelentős segítséget igényel, vagy nem tudja önmagát ellátni.

A pelenkahasználat kellemetlenségének megelőzésének módja a megfelelő modern urologiai kezelések időben történő elkezdése. Cél, hogy ne a pelenkahasználat legyen az ápolók számára az egyetlen megoldás. Az ellátottak életminőségét ezzel is javítani kell.

Az otthonokban dolgozók azt illetően is kifejtették véleményüket, hogy mivel, milyen eszközökkel lehetne ezt még támogatni. „Sajnos a szakdolgozói kapacitások korlátozottak, miközben a demenciával élők ellátása speciális felkészülést igényel” – állapították meg a szakdolgozók. Meglátásuk szerint a 45 év felettiek szívvel-lélekkel gondoskodnak az idősekről, de sokan közülük hamarosan, 5-10 éven belül nyugdíjba mennek, és inkább az unokákkal való foglalkozást választják. Mint megemlítette, a Nyugat munkaerő elszívó ereje
a szociális szférát is jelentősen érinti, ezekkel a bérekkel nem lehet itthon versenyezni, ezért úgy vélik, a szakmai előmenetel biztosítása inkább megtartó erő lehet. A szociális ellátórendszert mindenképpen erősíteni kell – hangsúlyozták, további problémaként említve, hogy a pszichiátriai betegek gyógyszeradagolását illetően sokan tanácstalanok, ehhez meglátásuk szerint szorosabb orvosi konzultációra lenne szükség. „Ha a néni eddig tudta, merre van a mosdó, de ha már a kijáratot sem találja, akkor lehet, hogy túl erős gyógyszert adtunk” – hozta fel példaként a demens ellátásban előforduló helyzetet.

A program része, hogy az egyetemi városokban is tartanak tájékoztató programokat, amelyek során a fiatal önkénteseik is hozzájárulhatnak az idősotthonok lakóinak mentális támogatásához, házi kedvencekkel, palacsintasütéssel, közös énekléssel, tánccal örvendeztetik meg őket. Karácsonykor általános iskolások választottak maguknak egy-egy
nagymamát vagy nagypapát, akinek kedves üzenettel, képeslappal tették szebbé az ünnepet. Mint hangsúlyozta: az ilyen kezdeményezések is arra szolgálnak, hogy a betegség szélesebb körű ismeretével minél előbb képes lesz az érintett környezete beazonosítani a problémát. Az intézménybe kerülésnél pedig beköltözési krízissel kapcsolatos szakmai útmutatóval
igyekeznek gondozóik által megkönnyíteni mind az idős ember, mind családja számára a környezetváltozást.

A modern, fantasztikus ütemben fejlődő MI-t a gondozásban is hasznosítani kell. Madár Csaba szerint a mesterséges intelligenciának a szűrésben és a gondozásban is egyre nagyobb szerepe lehet. Egy intézményben kipróbálták a kamerán keresztüli helyzetelemző, figyelmeztetést küldő szoftvert, amely értesíti az ápolót, ha 20 perce a mosdóban van az illető, és nem tér vissza, vagy elesik; nem riaszt viszont, ha csak lehajolt. Cserbán Józsefné, a
Máltai Szeretetszolgálat idősügyi szakértője, módszertani munkatárs szerint, fontos, hogy milyen technológiai innovációk segíthetik az idősellátást. A tanulószoftver a személyközpontú gondozást támogathatja, ami tapasztalata szerint a demensek esetében különösen hangsúlyos, ugyanis a kórképhez speciális felkészültségre van szükség, adott állapotban más-más módon működhet a kommunikáció.

Prof. Dr. Birtalan Iván