Vivat, Bornemisza!

Vivat, Bornemisza! A bécsi Bornemisza Péter Társaság vége?

Szolimán szultán csapatai 1541-ben elfoglalták Budát és a vele szemben lévő Pestet is. A fosztogatásnak és gyilkolásnak egy pesti gazdag polgárcsalád is áldozatul esett, melynek egyetlen tagja, egy hatéves kisfiú menekült csak meg: Bornemisza Péter. Felvidéki rokonok vették őt örökbe, gondját viselték, neveltették és taníttatták. De ki veszi örökbe a bécsi Bornemisza Péter Társaságot?!

Nem csak gyermekkora, de későbbi élete sem volt könnyű Bornemisza Péternek. A hitviták korában tanult és tanított, többször ült börtönben és gyakran menekülni kényszerült, mégis ő a Balassi előtti reneszánsz magyar irodalom legkiemelkedőbb mestere, egyben a lutheránus-evangélikus egyház püspöke, nem utolsósorban Balassi Bálint nevelője Zólyom várában! Sokat hányódott, szenvedett, de még viszonylag rövid élete végén is vallási és „társadalmi” okokból elvesztette patrónusát és otthonából elzavarták. Egynémely nagyúr nem bírta, ha tollát köszörülte rajtuk Bornemisza! Most a nevét viselő bécsi Bornemisza Péter Társaságon a sor, hogy 64 év után a székhelyéről kidobják!

Rossz hír, hogy a joggal és a kapitalista érdekkel nem tud kis egyesületünk szembeszállni. Jó hír a bajban, hogy a Bornemisza Péter Társaság nem egyenlő a székhelyével, a fizikai térrel, még akkor sem, ha itt történt mindaz a sok munka és felemelő magyar kultúresemény, mely Társaságunknak méltán hírnevet hozott. Székhelyünk elhagyására gondolva az embernek elszorul a torka, ha arra gondol, hogy itt volt többször vendég Illyés Gyula, itt fordult meg Kányádi Sándor, Weöres Sándor, Sütő András Cs. Szabó László… Képtelenség mind felsorolni az írókat, költőket, művészeket kik nálunk jártak és előadtak. Igen, ezen a 70-es évekbeli fotelon ülve házipapucsban olvasta fel Szilágyi Domokos a verseit!

Mi történt? A lakást bérbe adó tulajdonos, viszonylag új örökös „felébredt” és minden előzetes tárgyalás és egyeztetés nélkül kilakoltatásunkat kérte: bírósági végzést küldött, melyet mi első körben megtámadtunk, de egyáltalán nem vagyunk bizakodóak. A tulajdonos piaci áron akarja lakását kiadni, annál is inkább, mivel a törvény értelmében nagy összegért fel kellene újítania azt. A piaci ár az általunk jelenleg fizetett bér többszöröse, nem fogjuk tudni megfizetni.

Vannak törvények is, mondhatnánk, mert vannak. A régi főbérletek törvényes „védelem” alatt állnak a kapitalizmus támadásai ellen, és sok évtizedes, az idő próbáját kiálló szerződéssel az íróasztalfiókban nyugodtan hátra lehet dőlni, gondolná a bérlő, mint ahogy mi is joggal azt gondoltuk. Sajnos, vannak ambiciózus ügyvédek, akik számára ezek az ősrégi főbérleti szerződések az anyagi siker eldorádói! Egy olyan régi főbérleti szerződésben, mint amilyen a miénk is – még gótbetűkkel írták, 1960-ban! – mindig vannak megtámadható hibák és hiányosságok, így a miénkben is – csak keresni kell. A BPT a főbérlő ugyan, de a lakást, elsősorban mint családi otthont használták, és a szerződésbe beleírták, hogy esetenként egyesületi célra is használható. Alapítónk, Szépfalusi István (2000), illetve felesége, Wanner Márta halála után (2004) a lakás egyesületi célra használódott, illetve a mindenkori magyar evangélikus lelkész lelkészi lakása, egyben az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet (AMEGy) székhelye is volt, viszont erről már nem tesz említést a szerződés. Szépfalusi István hármas minősége – a magyar közösség evangélikus lelkésze, a BPT titkára és egyben lakó is – a perszonálunió, mely alapítónk életében oly sokáig és oly szépen működött, már nem működik.

Újra megkérdezem: ki veszi örökbe a bécsi Bornemisza Péter Társaságot?! A BPT nem egyenlő a székhelyével, és ha a bécsi magyarok úgy akarják, folytatjuk! Folytatjuk, ha a bécsi magyaroknak, tágabb értelemben a nyugati magyar diaszpórának, de a kárpát-medencei magyarságnak is fontos, hogy a Bornemisza Péter Társaság fennmaradjon. Ez számomra csakis egyféleképpen derülhet ki: az összes lehetséges csatornán keresztül tisztelettel megkérdezzük, hogy szükség van-e ránk? Ha úgy érzik, sőt meggyőződéssel hiszik, hogy a válasz igen, akkor kérjük osszák meg velünk azt is, hogy mit tudnak Önök személyesen a BPT-re áldozni? Ha csak harminc olyan „keresztanyát” és „keresztapát” találnánk, akik a BPT Statútumában foglalt támogató tagság formájában csak évi 100 euró támogatást vállalnának, a BPT más helyszínen ugyan, de folytathatná életét és tevékenységét! Másrészt, mondjuk ki őszintén, a bécsi magyarok, általában a magyarság érdeklődése, támogatása nélkül nincs miért folytatni: amennyiben a kellő visszajelzés elmarad, akkor méltóképpen még megünnepeljük 65. születésnapunkat, aztán elbúcsúzunk, tudomásul véve és beletörődve abba, hogy ezen a világon mindennek megvan a kezdete és a vége. Tisztelettel kérjük, vegyék fontolóra kérésünket, és segítsenek arra a helyes választ megtalálni. Írjanak nekünk a bornemiszapetertarsasag@gmail.com címre.

Bornemisza Pétert parafrazálva sóhajtjuk: Vajjon s lészön-e jó Bécsben újra lakásunk?! Bárhogy történjen is, bármit tartogasson is számunkra a sors, engedjenek meg nekem egy ódivatú jókívánságot: Vivat, Bornemisza Péter! Vivat Bornemisza Péter Társaság! Sokáig éljen!...

A BPT elnöksége nevében,

Másréti Kató Zoltán elnök