XXXIV. évfolyam 2022. október

„Dr. Péter Miklós: »Mi hárman 1959 forró-izzasztó nyarát a szamosújvári börtön (Martinuzzi Fráter György /1482–1551/ államférfi, bíbornok-érsek egykori kastélya) kettes épületének emeleti sarokszobájában egy cellában töltöttük, ahol 26 ágy volt, és 160-an aludtunk.«”

(Aniszi Kálmán: Amit nem lehet és nem szabad feledni)

„Valakik ismeretlen nyelveken kiabálnak.

Megindulnak a bútorok, kirobban

a tárgyak forradalma. Pucér hasukat

mutogatják a falak, a megszokás helye

vakító fehér.”

(Bán-Horváth Veronika: Negyven négyzetméter)

„Beletörődtünk, hogy életének hátralévő éveit egy moszkvai börtönben sínylődve tölti, és búsuló családjának legfeljebb csak tejbe mártott tollheggyel fog levelet írni, ahogy tette a maga idejében az immár bebalzsamozva heverő Vlagyimir Iljics is.”

(Gerzsenyi Gabi: Kurgáni kaland)

„Babits Dante-fordítását a Révai Kiadó több kiadásban is megjelentette, ezek így majd egy évszázadon keresztül meghatározták a magyar kultúra Dante-képét. Igaz, 1946-tól kezdve tíz éven át sem Babits más műveit, sem az Isteni Színjáték fordítását nem jelentették meg. Az 1957. évi kiadás is csak úgy jelenhetett meg, hogy négy megbízható professzor »kijavította« Babits jegyzeteit.”

(Sárközy Péter: Dante-fordítások és Isteni Színjáték-kommentárok Szász Károlytól napjainkig)

„A magyar nyelv ritkaság a világban, de Magyarország szomszédságában más a helyzet. Az első világháborút lezáró béke következtében Magyarországnak hét olyan szomszédja van, amelyben magyar kisebbség él. Ezen szomszédos országok nagyköveteinek mindegyike tudott magyarul az én időmben. 1995-ben Budapesten 17 magyarul beszélő külképviselet-vezető volt.”

(Pertti Torstila: Magyarul beszélő nagykövetek klubja)

*

A Magyar Napló októberi számával – hagyományainkhoz híven – ezúttal is az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékezetének adózunk szépirodalmi írásokkal, esszékkel. „Tör a történelem, megtör, kettétör. A történések is törnek – a nyelv logikája szerint. De akik nem törtek meg súlya alatt, akik a mítosz éltetését választották küldetésüknek, ők még, ha töredékesen is, alig-létszámban, de köztünk vannak” – áll Finta Éva lapkezdő jegyzetében.

A Nyitott Műhely rovat októberi vendége Temesi Ferenc író, akivel Vasy Géza irodalomtörténész beszélget pályájáról a híres regénytrilógia (Por; Híd; Pest) mentén: „…a mi nemzedékünk, aki nem az elveszett volt, hanem a megtalált, a beatzenén kívül (ma rocknak hívják) nem sok mindent tett le az asztalra. Nem mi voltunk a nagy generáció, hanem az, akinek két világháború is kijutott. Öregkorunkra most mi kaptuk meg a harmadikat. Történelmet mindenki tud csinálni, de viszonylag kevesen tudják megírni.”

A lapszámban továbbá Bán-Horváth Veronika, Finta Éva, Ladik Katalin, Lezsák Sándor, Oláh András, Serfőző Simon, Tóth László, Turczi István, valamint Gáspár Ferenc, Gerzsenyi Gabi és Vári Fábián László prózái szerepelnek.

Zsille Gábor költő, szerkesztő Vári Fábián Lászlóval, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának új vezetőjével készített kisinterjút terveiről: „…az MMA – az MTA-val együttműködve – regionális központok létrehozását tervezi, így a jövőben kiterjeszti tevékenységét az ország szinte teljes területére. Ez a változás merőben más megvilágításba fogja helyezni az MMA tevékenységét: megnöveli a tagozatok feladatkörét, valamint az országos kulturális szervezetek irányába végzett tevékenységünket.”

A Könyvszemle rovatban Béri Géza A tornác kövén, Szakonyi Károly A csend napjai, Árkossy István A lélegző vonal, Turczi István–Vásárhelyi Antal Kettős látás, valamint Bakos István szerkesztésében A magyar falu sorskérdései – a rendszerváltás előtt és után című kötetekről olvashatunk.

Lapszámunkat 1956-os, 1989-es és 1990-es felvételekkel illusztráltuk.